„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn. „
Széchenyi István
Március 15-én az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének Diákönkormányzata a Bercsényi Miklós Könyvtárban megemlékezett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről.
1848 februárjában, Párizsban kitört a forradalom. A francia nép elűzte Lajos Fülöp királyt, és kikiáltotta a köztársaságot. Ez a hír egész Európában nyugtalanságot keltett, és Magyarországot sem kerülte el a feszültség. 1848. március 15-én a bécsi forradalom hírére Pest-Budán is kitört a forradalom. Megszületett a modern parlementális Magyarország a “szabadság, egyenlőség, testvériség” jegyében. A események fontos mérföldkövek voltak Magyarország történetében, ahol a márciusi ifjak – Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Irinyi József, Degré Alajos stb. – fő célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség kivívása volt.
A magyarországi rendi országgyűlésen megfogalmazták a magyarok fő követeléseit, mozgósították az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak.
Jókai Mór így szólt a pesti ifjúsághoz: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!”
A megemlékezésen kiemelt figyelmet kapott az 1848-49-es szabadságharc egyetlen ütközete Kárpátalján, amely Podheringnél zajlott. Mára Podhering egyesült Munkáccsal. 1849 áprilisában az ellenséges csapatok a Vereckei-hágón keresztül elindultak Munkács felé. Az osztrákok április 22-re érkeztek meg Podhering alá, de a hegyen állást foglalt tüzérek csak akkor nyitottak tüzet, amikor azok lőtávolságba értek. Bár a csata nem sorolható az 1848-49-es szabadságharc legnagyobb ütközetei közé, a kárpátaljaiak mégis büszkék az eseményre.
A hagyomány szerint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetének estéjén Petőfi Sándor és Jókai Mór Szendrey Júliától és Laborfalvi Rózától kapták az első kokárdákat. Ezeket a kabát mellrészén, a szív felőli oldalon viselték. Azóta főként március 15-én, a szabadságharc és forradalom emléknapján viseljük a kokárdát, amely az idők során a nemzeti identitás egyik jelképévé vált, és kifejezi a tiszteletet az elődök és azok küzdelmei iránt.
1928-ban március 15-e hivatalosan is a nemzeti megemlékezés napjává vált.
Kacsó Viktória