A központ története

UNGVÁRI HUNGAROLÓGIAI KÖZPONT

І. Előzmények

Minden nemzeti kultúra önálló alkotó része az egyetemes emberi kultúrának, eredeti színe, unikális értéke van, tanulmányozása ezért érdeklődésre tarthat számot. A hungarológiai oktatása és kutatása Kárpátalján 1963-ban kezdődött, amikor az Ungvári Állami Egyetemen megnyílt a magyar tagozat, de mélyült el 1966-tól, amikor már a filológiai karon megindult a magyar nyelv és irodalom szakos tanárképzés. A tanárokat ebben az időben az oktatómunka kötötte le, valamint a magyar tannyelvű iskolák módszertani segítése. Emellett láttak hozzá a tudományos kutatáshoz. Érthető, hogy az egyetem elsődleges feladata a szakemberképzés, de csak akkor valósulhat meg, ha ezzel párhuzamosan nő a tanár tudományos felkészültsége is. Ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv és irodalom magas szintű oktatása csak úgy biztosított, ha a tanár oktatói tevékenysége mellett tudományos munkával is foglalkozik. Elérkezettnek láttuk az időt ahhoz, hogy tovább lépjünk, létrehozzunk egy olyan intézményt, amelyben a kutatómunka a fő teendő. Ebben a törekvésünkben támogatást kaptunk a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól Köpeczi Béla akadémikus személyében. 1986 áprilisától többször is véleményt cseréltünk ebben a kérdésben Ungváron és Budapesten. Megállapodtunk abban, hogy éppen Ungváron lenne a legcélszerűbb Hungarológiai Központot létrehozni, ahol magas szintű tudományos munkával lehet foglalkozni.

Ez a kor követelménye. Az oktatás és kutatás egységét elsősorban az egyetemeken, lehet biztosítani. Ezzel kapcsolatban megszívlelendően nyilatkozott Klaniczay Tibor akadémikus, jeles magyar irodalmár ” … a magyar nyelvet tudó és a magyar kultúra valamelyik szektorában jártas szakemberek elsősorban a magyar egyetemi oktatás keretében formálódhatnak ki külföldön”. Továbbá: “Ha egy-egy egyetemnek sikerül minden négy-öt évben felfedezni, kiképezni egyetlen magyarra specializált szakembert, ez már nagy eredmény, és ezzel már óriási fordulatul lehet elérni. Egy-egy komoly ember, aki életét és pályáját teszi rá valamely magyar témára, magyar .szaktudomány művelésére, aki arra építi az egzisztenciáját, hogy valamely országban ő lesz a legjobb, vagy egyszerűen a magyar szakember, az többet ér, mint sok tucat mégoly jószándékú és lelkesen érdeklődő irodalmunknak barátja, olvasója, nyelvünk elsajátítója, amit persze szitnén nem szabad lebecsülni.”

Elkezdődött a nehéz szervezőmunka. Két évig tartott az elkészítés: Moszkvában, a Szovjetunió Oktatási Állami Bizottságában, a minisztertanácsban, később Kijevben, az ukrán minisztertanácsban és az oktatási minisztériumban, illetve Budapesten az akkori Oktatási és Művelődési Minisztériumban egyeztettük a hivatalos okmányokat. Ennek eredményeképpen 1987-ben a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság minisztériumai határozatot fogadtak el arról hogy Budapesten az ELTE-n az Orosz Nyelvi Tanszék bázisán megnyílik a Ruszisztikai Központ, illetve az Ungvári Állami Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének bázisán a Hungarológiai Központ.

Ezen állami döntés megvalósítására az Ungvári Állami Egyetem rektora 15-05.számú, 1988. január 12-i rendelete értelmében megalakult 1988. január 14-én a Hungarológiai Központ. E sorok szerzőjét nevezték ki az Központ igazgatójává.

Első lépésünk az volt, hogy kidolgozzuk az Központ működési szabályzatát, az idevágó tudományos módszertani kérdéseket, és egyeztettük a magyar féllel.

 A hungarológia fogalma és a Hungarológiai Központ célja, és feladatai

A hungarológia, sokrétű tudomány, amely a magyar nyelvvel és irodalommal, történelemmel, etnográfiával, népköltészettel, a kárpátaljai magyar kisebbség kultúrájával és művészetével, azok kialakulásával és fejlődésével foglalkozik. A hungarológia (mint a szlavisztika, germanisztika, turkológia stb.) már nemzetközi szaktudománnyá vált, az a célja, hogy támogassa és fejlessze azokat a nemzeti tudományokat, amelyek feltárják, elemzik, összegzik ismereteinket a magyar nép múltjáról, jelenéről más népekkel való kapcsolata írói.

Milyen feladatok teljesítésére vállalkozott a Hungarológiai Központ? Elsősorban a hazai hungarológus szakemberek számára kívántunk tudományos bázisként működni. Másodsorban számítottunk a Magyar Köztársaság és más hungarológiai központokkal rendelkező országok tudósainak együttműködésére.

Az előttünk álló feladatok között kulcsfontosságúnak tartottuk az országunkban folyó hungarológiai kutatások koordinálását. Hangsúlyozni kívántuk továbbá, hogy a központ fő feladatai közé sorolja azoknak a kapcsolatoknak a sokoldalú tanulmányozását, amely kialakult a történelem során a Kárpátalján élő magyarok, ukránok (ruszinok) és más nemzetiségek anyagi és szellemi kultúrája között.

A ránk váró munkának megvoltak a tárgyi feltételei: gazdag népköltészeti és néprajzi anyag, irodalmi és művelődési hagyományok, ősnyomtatványok, régi kéziratok, levéltári dokumentumok állnak rendelkezésünkre. Nem mellékes körülmény az sem, hogy területünkön egy tömbben él a magyar lakosság, ez biztosítja tevékenységünkhöz a nélkülözhetetlen hátteret

Évenként szervezünk tudományos-gyakorlati konferenciát a hungarológia időszerű kérdéseinek a megvitatására. A legjobb előadásokat, népköltészeti gyűjtéseket jutalmazzuk, mindent megteszünk, hogy a soknemzetiségű Kárpátalja kulturális életét jelentősen élénkítsük. Célunk az, hogy támogassuk és egybehangoljuk a tudományos, pedagógiai vagy egyéb közérdekű munkát a magyar nyelv, irodalom, történelem, néprajz, és kultúra tanulmányozása terén, elősegítettük azoknak a kutatóknak tanároknak és más szakembereknek a munkáját és együttműködését akik Ukrajna területen a főiskolákon, tudományos intézményekben, iskolákban, kiadóhivatalokban és szerkesztőségekben az említett tudományok terén működnek.

Az oktató és tudományos munka ilyen összeegyeztetése eredményes: több mint 60 önálló kiadványt jelentettünk meg, köztük 25 monográfiát, több mint 400 tudományos cikket szenteltünk különböző hungarológiai vonatkozású témaköröknek.

A központ fontos tudományos bázis lett nemcsak a hungarológusok, hanem a kárpátaljai magyar kisebbség számára is. A Hungarológiai Központ munkatársainak legfontosabb feladatai közé tartozott egy hungarológiai bibliográfia összeállítása, amely 1990-ben meg is jelent 1465 megnevezésből áll, ebben sok monográfia, tankönyv, oktatási segédeszköz szerepel. Kiadtuk a bibliográfiai mutatót, amely a volt Szovjetunióbeli 73 hungarológus rövid életrajzát és fontosabb írásait közli. A Hungarológiai Központ és a Magyar Filológiai Tanszék munkatársai közösen végzik a dialektológiai folklór és etnográfiai anyaggyűjtést Kárpátalja magyar településein. Emellett fontosnak tartjuk a levéltári adatok feldolgozását is. Ez a munka elősegíti e régió magyar és szláv, valamint más népek kontaktusainak objektív tényekre alapuló kutatását. E kérdések alapos vizsgálata, gyakorlati haszonnal is jár: a nemzetiségek közötti kapcsolatok javításához vezet, valamint, a területi adminisztráció, a társadalmi szervezetek, az oktatásügy, a nemzetiségi szakemberképzés teendőinek összehangolásához.

A Hungarológiai Központ első tudományos munkatársai. Balról jobbra: Ivaskovics Mária, Bíró Andor, Hegyes Angéla, Lőrinc Anikó, Lizanec Péter professzor, a Hungarológiai Központ igazgatója

A Hungarológiai Központ első tudományos munkatársai. Balról jobbra: Ivaskovics Mária, Bíró Andor, Hegyes Angéla, Lőrinc Anikó, Lizanec Péter professzor, a Hungarológiai Központ igazgatója


A Hungarológiai Központ kutatási témái

A Hungarológiai Központ az állami költségvetésből finanszírozott témákon dolgozik: 1. Ukrán-magyar nyelvi és irodalmi kapcsolatok; 2. A kárpátaljai ukrán és magyar lakosság kultúrájának egymásra hatása és kölcsönös gazdagítása a népszokások és hagyományok kutatása terén; 3. A Kárpát-medence nyelveinek (nyelvjárásainak) interferenciája; 4. A kárpátaljai magyar irodalom kapcsolata a szomszédos népek irodalmával stb. A feladatok teljesítésébe bevonjuk a hallgatókat is, akik egyes tudományos témákat évfolyamdolgozatban és diplomamunkában dolgoznak lel. E témakörökön kívül a tanszék tanárai (Horváth Katalin, Kótyuk István, Lizanec Péter) tájszavakat gyűjtöttek “A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárá”-hoz.

1989. május 29-31-én Ungváron rendeztük meg az Ungvári Állami Egyelem bázisán az első Nemzetközi Hungarológiai Szimpóziumot, melynek munkájában 146 tudós vett részt a volt Szovjetunióból és Magyarországról: Moszkva, Tallinn, Gorkij, Ufa, Izsevszk, Kemerovo, Szaranszk, Sziktivkár, Tartu, Tomszk, Csebokszári, Budapest, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőlős.

1991. január 14-15-én a Hungarológiai Központban tudományos tanácskozási rendeztünk a tiszai víznevek gyűjtéséről és közzétételéről. A szakemberek megtárgyalták az említett témához kapcsolódó tudományos kérdéseket, az anyaggyűjtés módszerét, továbbá határozatot hozlak a munkálatot érintő szervezési kérdésekben.

A Hungarológiai Központ két munkatársa (Lizanec Péter és Bíró Andor) behatóan foglalkozott a kárpátaljai magyar falvak történelmi nevének visszaállításával, szem előtt tartva azt a tényt, hogy a helységnevek kialakulása történelmi folyamat, amelyben benne van az adott nép történelme és kultúrája. Tudományos felelősséggel láttak hozzá a kérdés tanulmányozásához. Több levéltári okmányt vizsgálták meg, igyekeztek kideríteni a névalakok első, s az ezt követő előfordulásait különböző okiratokban. Figyelembe vették a mai. élő, népi nyelvhasználatot is. A mintegy 15 éve tartó munka eredményeként kidolgozták a kárpátaljai településnevek használatának alapelveit az ukrán és a magyar nyelvben. Az összes magyarlakta falvaknak megadták az, eredeti megnevezésüket magyar és ukrán nyelven, és ezt az anyagot elküldték a közigazgatási hatóságokhoz. Az Ukrán Legfelsőbb Tanács ennek alapján döntött eddig 67 magyarlakta kárpátaljai település történelmi nevének visszaállításáról: Bene-Бене (Dobroszilja), Beregújfalu-Берегуйфолу (Vilok), Jánosi-Яноші (volt Ivanyivka), Kígyós-Kiдьовш (Zmijivka), Szürte-Cюpme (Sztrumkovka), Téglás-Teйглаш (Cehlivka), Tiszaásvány-Tucoaшвань (Minerályne) stb.

Lelkes György ismert magyar helynévkutató így ír ezzel kapcsolatban: „Kárpátalja mai „hivatalos magyar neveinek megállapítása másként történt, megköszönve Lizanec Péter professzor úr segítségét, illetve az általa küldött Kárpátaljai névjegyzék c. elektronikus dokumentumot, az Ungvári Hungarológiai Központ 1991 és 2004 között több lépcsőben bizonyos magyar „élő népi” helységnevek cirill betűkkel ukránra történő átírását javasolta. E nevek nagy részét az Ukrán Legfelsőbb Tanács jóváhagyt, így ezek lettek a hivatalos ukrán nevek, emiatt az átírás kiindulásául szolgáló magyar helységneveket – az említett névjegyzékben az egységes helységek mellett szereplő évszámtól – hivatalosnak tekinthetjük” (Lelkes György. Magyar helységnév-azonosító szótár. Argumentum. – Budapest, 2011. – 40.o.)

Megszerveztünk és lebonyolítottunk 17 tudományos konferenciát és szimpóziumot: Szláv-magyar nyelvi (nyelvjárási) kapcsolatok; Bilaterális nyelvi, kapcsolatok és szövetségek; A magyar kultúra az európai kultúra összefüggéseiben; Interetnikus kapcsolatok és a Kárpát-medence népeinek kultúrája a magyar honfoglalás után; Nyelvek és irodalmak kölcsönhatása Kárpátalja polietnikai közegében stb.

4. A Hungarológiai Központ fontosabb publikációi

Az eltett idő alatt önálló kiadványként és nemzetközi tudományos gyűjteményekben több monográfia és cikk látott napvilágot.

Itt elsősorban meg kell neveznünk a három kötetes munkát, A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlaszát. Első kötete a Magyar Tudományos Akadémiai Kiadóban jelent meg 1992-ben, a második kötet Ungváron 1996-ban, a harmadik kötet Ungvár–Debrecen 2003-ban. Megjelentek Magyar–ukrán szótár, Ungvár, 2001-ben, Ukrán–magyar szótár, Ungvár, 2005-ben, Ukrán–magyar magyar–ukrán állandósult szókapcsolatok és kifejezések szótára. 2012–2013 között megjelentettük két kötetben A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárát, melynek az volt a feladata, hogy a lehelő legbővebben bemutassa a kárpátaljai magyar nyelvjárások szókincsét. Eredményeit nemcsak a nyelvtudomány, hanem a néprajz- és a történettudomány is hasznosíthatja majd, hiszen a vidék magyar ajkú lakosságának a kapcsolatait tükrözi az ukrán, a román és a szlovák nemzetiséggel. Megjelent egy sor tankönyv a magyar nyelv és a magyar irodalom a magyar nyelvű középiskolák részére, egyetemi jegyzetek és különböző tudományos cikkek.

11 monográfia és több mint 150 tudományos cikk jelentek meg külföldön és nem voltak elérhetők sok tudósnak, ezért 2008–2015 között megjelentettük 31 kötetben, külön kötetként jelent meg „Recenziók, vélemények és hivatkozások” című könyve és „Levelezés Lizanec Péterrel”. Ezt a 33 kötetet 46 csomagban elküldtünk 22 országba Európába, Kanadába és Amerikába, ahonnan kaptunk köszönetet és elismerést.

A Hungarológiai Központban négy munkatárs megvédte a kandidátusi disszertációját és ketten elkészítették disszertációjukat védésre.

A tudományos munkán kívül a Hungarológiai Központ ünnepi rendezvényeknek, vetélkedőknek, kiállításoknak ad otthont (Danielovics Emmi, Petki Sándor, Turák Angéla, Jankovics Mária, Hrabár Natália, Klisza János, Handera György és mások). Örömmel fogadtuk a Hungarológiai Központban Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét, Iván Pljuscsot, az Ukrán Parlament elnökét, Jevhen Pátont, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia elnökét, Magyarország, Németország, Japán moszkvai nagyköveteit, főkonzulokat, ukrán és magyar parlamenti képviselőket és másokat.

Örömmel fogadjuk sok ismert tudós és politikus véleményét, akik szerint az Ungvári Nemzeti Egyetem Hungarológiai Központja Ukrajnában szervező, pedagógiai, tudományos-kutatási és információs intézménnyé vált a hungarológia terén.

Így például Pálinkás József akadémikus, a Magyar Köztársaság államtitkára így nyilatkozott nálunk 1998-ban: „A Hungarológiai Központ értékét az bizonyítja, hogy a felsőoktatás és kutatás termékeny összekapcsolása és a kétfajta tevékenység közötti észszerű munkamegosztás kialakítása az ilyen intézetek és tanszékek között valósítható meg a legjobban.”

A Hungarológiai Központnak fontos szerepe van a tudományos életben, munkatársai és a Magyar Filológiai Tanszék oktatói aktív részt vettek az Európai Nyelvatlasz anyagának gyűjtésében, társszerzői a kétkötetes Összkárpáti Nyelvatlasznak, amelyben neves ukrajnai, oroszországi, moldáviai, szlovákiai, csehországi, lengyelországi, magyarországi, szerbiai, horvátországi, macedóniai, szlavóniai, montenegrói kutatókkal működtek együtt.

A Hungarológiai Központ vendégkönyvében sok szép vélemény jelent meg. Például Juhnovszkij Igor, volt parlamenti képviselő, akadémikus így írt: „Nagy örömmel ismerkedtem meg az ungvári egyetem Hungarológiai Központjának munkatársaival. Örülök, hogy sikeresen működik egy ilyen központ. További sikereket kívánok az új, független Ukrajnában!”, Talancsuk Petro, volt ukrán oktatási miniszter: „Nagyon hasznos munka folyik a Központban. Az Ukrajnában élő népek kölcsönös tiszteletben tartásával lehet építeni független, demokratikus államot. Szeretném, ha ez az állam minden itt élő ember számára anyaország lenne. E tekintetben a központnak nagy jelentősége van, s példát mutat, hogyan kell szükséges és fontos munkát végezni. Minden jót kívánok!”, Magyarország kijevi nagykövete: „Nagyon köszönöm a tartalmas látogatást és a sok hasznos információt, amit az egyetem vezetőinek, a magyar tanszék tanáraival folytatott beszélgetéseink során kaptam. Biztos vagyok abban, hogy ez sokat fog segíteni kijevi munkában, a magyar nyelven oktató intézmények támogatásában. Gratulálok az egyetem eredményeihez és minden elismerésem az itt folyó színvonalas oktatói és kutató tevékenységhez.”

Gyakran teszik fel a kérdést: van-e jövője a hungarisztikának Ukrajnában. Mély meggyőződésünk, hogy van, függetlenül attól, hogy Ukrajna nehéz gazdasági helyzete miatt nincs mód a Központ munkájának finanszírozásra, különösen a publikálásra. Mára 13 tudományos munkatársból 3 főállású munkatárs dolgozik. Ettől eltekintve optimisták vagyunk. Ukrajna és Magyarország szomszédos állam, érdekeltek a gazdasági és a kulturális együttműködésben. Az ukrajnai hungarológiai oktatási és tudományos intézményekhez hasonló ukrán intézmények jöttek létre Magyarországon is. Például az ukrán nyelvet tanítják egyes magyarországi gimnáziumokban és felsőoktatási intézményekben, mint a magyart a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban, a Kijevi Nemzeti Lingvisztikai Egyetemen.

Van még egy fontos tényező. Kárpátalja gazdag népköltészeti és néprajzi hagyományokban. Ezt az anyagot fontos lenne a magyar kutatókkal közösen feldolgozni és kiadni. Kitűnő perspektíváink vannak tehát a Hungarológiai Központ további működéséhez.

Mi mindent megteszünk annak érdekében, hogy az Ukrán Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium a jövőben hathatósabban finanszírozza az alapvető hungarológiai tudományokat és intézményeket – a Hungarológiai Központot és a magyar filológiai tanszéket. A tanárok és a Központ tudományos munkatársai azon lesznek, hogy ezek az intézmények zökkenőmentesen működjenek, s a hungarológiai tárgyú kutatási eredmények napvilágot lássanak.