1939-ben, a Kárpáti Szejm választásai előtt, megalakult az Ukrán Nemzeti Egyesület nevű párt. Augustin Volosin volt e párt vezetője. Kárpátalja-szerte propagandát folytattak, hogy a kárpátaljaiak erre a pártra szavazzanak, és ne másra. Az Ukrán Nemzeti Egyesület egy olyan párt, amely a meghamisított választásokon 92,4%-os eredménnyel lépett be a Szejmbe.
1939. március 13-14-én a csehszlovák hadsereg egységei legyőzték a szicsovikokat, aminek következtében 102 szicsovik halt meg. 1939. március 14-én a magyar csapatok negyvenezer fős csoportja megtámadta Kárpátalját. A helyzet napról napra súlyosabb lett. Németország Magyarországgal és Lengyelországgal együtt felosztotta Csehszlovákiát. Másnap, azaz 1939. március 15-én Kárpát-Ukrajna kikiáltotta függetlenségét. A főváros Huszt városa volt.
Mint már említve volt, az államfő egy kiemelkedő közéleti szereplő volt – Augustin Volosin. A Szejm legelső ülésén elfogadta az 1. számú alkotmánytörvényt, amely nyolc cikkelyt tartalmazott, amelyek kimondták, illetve meghatározták:
- Az állam függetlensége.
- Az állam neve.
- Az államforma – köztársaság, melynek élén a Szejm által választott elnök áll.
- Az ukrán nyelv államnyelvi státusza.
- A nemzeti zászló színei a kék (felső) és a sárga (alsó).
- Az országcímer a korábbi címer, kiegészítve két új elemmel, mégpedig egy trizubbal és egy kereszttel – „a bal piros félmezőben egy medve, a jobb félmezőben pedig négy kék és három sárga csíkkal” és Szent Nagy Volodimir trizuba kereszttel a középen” (ez a cikkely az államcímerről szóló külön törvény elfogadásáról is szólt).
- A nemzeti himnusz – „Még nem hunyt el Ukrajna” (a szöveg és a dallam szerzőinek megjelölése nélkül).
- Hogy a törvény az elfogadásának pillanatától lép hatályba.
A fronton nehéz volt a helyzet. A Kárpát-Ukrajnába hadüzenet nélkül betörő 40 ezres magyar hadtesttel szembeni ellenállásnak mindössze 1500-2000 szicsovik állt ellen, akiknek sikerült fegyverhez jutniuk.
A harcok március 14-én katonai invázióval kezdődtek. A döntő ütközet a Huszt alatti Vörös mezőn zajlott, amelyre 1939. március 15-én került sor. Március 16-án a magyarok elfoglalták Husztot, az újonnan megalakult állam fővárosát.
Kárpát-Ukrajna kormánya arra kérte Németországot, hogy vegye protektorátusa alá, de Németország válasza a következő volt: „az ellenállás befejezése a magyar hadsereggel szemben”. A szicsovikok között elég sokan életüket vesztették.
Március 18-án a magyarok hivatalosan bejelentették, hogy elfoglalták Kárpát-Ukrajna területét, és ugyanazon a napon a heves harcok után az autonóm köztársaság megszűnt létezni. A kormány Romániába menekült. A harcok igazából március 21-22-ig tartottak a szicsovikok külön csoportjaival, ezt követően megszálló katonai rezsim jött létre, és megkezdődött a Kárpát-Ukrajna védelmezői elleni represszió. A második világháború után Kárpát-Ukrajna területének döntő többsége a Szovjetunió részéve vált és Kárpátalja lett.
A Kárpát-Ukrajna 85. évfordulójának megünneplése azt bizonyítja, hogy államunk nagyra értékeli eme eseményt, amely egykor Kárpátalja történetének egy új korszakának prológusa lett, amikor térségünk egyetlen székesegyházi államban egyesült Ukrajnával. A független Ukrajna ma tisztelettel emlékezik meg Kárpát-Ukrajna vezetőiről. Ungváron emlékművet állítottak Augustin Volosin elnöknek, továbbá emléktáblát állítottak a Vörös mezőn, ahol a szicsovikok csatája folyt a magyar honvédekkel. Utcákat, tereket, iskolákat és intézeteket neveztek el Kárpát-Ukrajna alakjairól. A Kárpát-Ukrajnáért harcoló hősök emlékművét a Kárpátaljai Megyei Állami Adminisztráció állította 2009-ben.
Balla Alexa