„Csak tartani a tollat mozdulatlan,
s várni, míg saját súlyától lecsöppen
róla a vers.
És beissza a föld.”Rónai György
Március 21-én méltatjuk a költészet világnapját, melyet korábban október 15-én, a római epikus költő, Vergilius születésnapján ünnepelték. A UNESCO 1999. november 18-án – Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára javaslatára – tűzte ki március 21-ét a célból, hogy támogassa a nyelvi sokszínűséget, segítse a veszélyeztetett nyelvek megőrzését a költészet eszközeivel.
A költészet csodálatos műfaj, melyben az emberi érzelmek legmélyebb rétegei tárulnak fel. Az idők kezdete óta az emberek különböző módon fejezték ki magukat versekben és költeményekben. A legkorábbi költészeti emlékek közé tartozik a sumer Gilgames-eposz (i. e. 2500 körül), az óind Rigvéda, a Biblia bizonyos részei, valamint Homérosz művei, az Iliász és az Odüsszeia.
A költészetnek minden társadalomban fontos szerepe volt, hiszen segített az embereknek kifejezni gondolataikat és tapasztalataikat. A költészet nem csupán művészi megnyilvánulás, hanem tanító eszköz is, mely túlmutat az osztályterem falain. Lehetőséget teremt arra, hogy a megszerzett tudást közvetlenül alkalmazzuk, és átültessük azt a világnézetünkbe.
Percy Bysshe Shelley, az angol romantika egyik kiemelkedő képviselője így vélekedett: „A költészet a legboldogabb és legjobb elmék legjobb és legboldogabb pillanatainak lejegyzéséből születik.”
A költészet világnapján fordítsunk időt arra, hogy méltassuk és ünnepeljük a költészet erejét és mélységét!
Kacsó Viktória