Ismerjük meg dr. Zékány Krisztinát, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet Magyar Filológiai Tanszékének vezetőjét

– Először is meséljen magáról és a diákéveiről!
Beleszülettem egy olyan családba, ahol édesapám a Magyar Filológiai Tanszék egyik első tanára, édesanyám pedig az első kibocsátások egyikének végzőse volt. Aztán úgy hozta az élet, hogy a férjem is ugyanitt végzett. Ha sikerül neki, akkor a lányom is itt kap majd tanári diplomát a közeljövőben.

Amikor én felvételiztem, akkor még négyen voltunk egy helyre, és évente tíz magyar szakos tanár diplomázott nappalin, tíz pedig levelezői szakon. Ungvári lévén, én otthonról jártam egyetemre, tehát kimaradtam a kollégiumi életből. Harmadévesen kerültünk ki Debrecenbe, ahol egy szemesztert lehettünk az egyetem hallgatói. Ott laktam kollégiumban először.

Egyetem után maradtam. Elvégeztem az aspirantúrát itthon és Debrecenben a doktori programban megszereztem az abszolutóriumot. Úgy döntöttem, hogy itthon védem meg a tudományos disszertációt és tanár leszek.

– Hogyan kezdte pályafutását?
Az egyetemi tanáraim lettek a kollégáim. Legtöbbjüket gyerekkorom óta ismertem édesapám révén. Sokat köszönhetek nekik, főleg Lizanec Péter professzor úrnak, akinek szakmai irányításával én is megírtam a kandidátusi dolgozatomat, az ő vezetésével védtem meg, mint valamennyien a tanszék egykori végzősei közül, akik ma a tanári kart alkotjuk.

Közben alakult a családi életem: férj, két gyerek, másodállás gimnáziumi tanárként.

– Mikor alakult meg a Magyar Filológiai Tanszék?
1963-ban nyílt meg a Magyar Filológiai Tanszék az Ungvári Állami Egyetemen. Ettől kezdve számítjuk a magyar nyelvű felsőoktatás történetét Kárpátalján.

– És a fordítói szak mikor indult?
2017-ben úgy gondoltuk, hogy ideje lenne bővíteni a lehetőségeket. Ekkor nyitottuk meg az ukrán hallgatók részére a magyar-angol fordítói szakot, ahol első éven intenzíven tanítjuk a magyar nyelvet idegennyelvként, hogy a második évtől kezdve magyarul is tudjanak szaktantárgyakat hallgatni, illetve tudományos munkával foglalkozni hallgatóink.

– Mióta az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet Magyar Filológiai Tanszékének tanszékvezetője?
Lizanec Péter professzor úr 49 éven át irányította a tanszéket, 2015-ben váltottam a tanszékvezetői poszton, azóta igyekszem helytállni.

– Hogyan sikerült eljutnia eddig? Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie eddigi pályafutása során?
Nem mondhatom, hogy nagy falakba ütköztem volna az évek során. Azt vallom, hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét.

– Hogyan tudja egyensúlyban tartani életének szakmai és személyes oldalát?
Szerencsés embernek tartom magam. Az otthoni biztonságos háttér fontos számomra. Ha az rendben van, akkor a többi majd csak kialakul.

– Ön szerint miért érdemes az UNE UMOTI magyar filológiai vagy magyar-angol fordítói szakára jelentkezni? Milyen tanáccsal látna el egy felvételiző diákot?
A most egyetemre jelentkező diákoknak sokkal több lehetőségük van a továbbtanulás, képzések, szakmai előrejutás, külföldi tanulmányutak szempontjából, mint valaha. A leendő diákoknak azt tudom tanácsolni, hogy bátran válogassanak a szakok között, próbálják ki magukat különböző területeken, szerezzenek akár több diplomát, hogy versenyképesebbek legyenek a munkaerő-piacon.

– Milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az ezen a szakokon tanuló diákok számára?
Az összes kárpátaljai magyar tannyelvű iskolában megtalálhatóak a végzőseink. De az írott és elektronikus médiában, a felsőoktatásban, a közéletben, az élet számos területén ott vannak az egykori magyar szakosak.

Fordítói oklevéllel rendelkező végzőseinknek pedig Kárpátalján elsőként nyílik lehetőségük arra, hogy háromnyelvű, vagyis magyar-angol-ukrán fordítók és tolmácsok lehessenek.

– Várhatók-e fejlesztések, újítások a közeljövőben ezen a két szakon?
Fejlődnünk kell, ha versenyképesek akarunk maradni. Ezért szeptembertől a fordítói szakunk kiegészül a mesterképzéssel is. Oda a magyar és angol nyelvet jól beszélő hallgatókat várunk majd, akikből másfél év alatt magyar-angol-ukrán fordítókat, tolmácsokat faragunk.

Kovács Emília. Diákszerkesztőség