Március 9-én ünneplik Ukrajnában Tarasz Hrihorovics Sevcsenko születésnapját, aki híres ukrán költő, festő és a nemzeti újjászületés prófétája. Az idei évben ünnepeljük Tarasz Sevcsenko születésének 210. évfordulóját. Valószínűleg a XIX. század új ukrán irodalmának leghíresebb képviselője. Köztudott, hogy zseniális költő volt, és annyira magával ragadó volt költészete, hogy mindenki elismerte a tekintélyét.
A népművészetre helyezte a hangsúlyt, költői eszközeit a népi beszédből merítette. Ezek voltak az első fontos lépések az ukrán irodalmi hagyomány fejlődésében. Fontos megjegyezni, hogy még életében kialakult a Sevcsenko iránti erős kultusz, mint a zseniális költő és az Ukrajnáért küzdő hősé. Az ő élet- és alkotói útja kimeríthetetlen ihletforrás a hazafiak számára, akik az igazságért, a szabadságért és hazánk jövőjéért küzdenek. Maga Sevcsenko és tisztelete az ukrán identitás kialakításának egyik alapja volt a XIX. és XX. században.
Sevcsenko irodalmi öröksége, amelynek központi eleme a költészet, különösen a „Kobzos” (ukránul „Кобзар”) versgyűjtemény, a mai ukrán irodalom és ukrán irodalmi nyelv alapjának számít. A Nagy Kobzos (a költő megnevezése) világhírét az ő tiszteletére emelt emlékművek tanúsítják, amelyeket különböző városokban állítottak fel világszerte: Kanadában (Palermo), Bukarestben, Washingtonban, New Yorkban, Párizsban stb. A Kobzos olvasása fontos elemmé vált a galíciai értelmiségiek részvételének a központi ukrán mozgalomban. Ebben az irányban sokat tett egy másik ukrán költő, Ivan Franko, aki így írt Sevcsenkóról: „Ő volt a fia a férfinek és az értelem birodalmának urává vált. Ő volt a jobbágy, és az emberi kultúra birodalmának óriásává vált. Ő egyedül tanult, és új, világos, szabad utakat mutatott a professzoroknak és könyvismerőknek.” Az Nagy Kobzos teljes munkássága szeretettel van átitatva az anyaország iránt, tele gyűlölettel az ellenségek és a nép elnyomói iránt.
Prózairónk művészete meghatározta az ukrán irodalom fejlődését évtizedeken keresztül. Remekművei a világ legfejlettebb irodalmi művei közé kerültek. Alfred Jensen svéd történész, fordító, szlavisztika szakértő így nyilatkozott az ukrán zseniről: „Tarasz Sevcsenko nemcsak nemzeti költő volt, hanem univerzális szellem is, az emberiség fénye…” Ez a vélemény annak tudása alapján született, amit Jensen tudott Sevcsenko életéről és munkásságáról, mivel Jensen tőle is fordított műveket, könyvet is írt róla, amit német nyelven Bécsben adtak ki („Tarasz Sevcsenko. Az ukrán költő élete”, 1916).
Sevcsenko költészete minden nép számára ismert. A költő, aki minden erejét odaadta hazája felszabadításáért a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen, kifejezte minden nép, minden ember vágyait és reményeit a világon.
Már 163 éve, hogy Tarasz Hrihorovics Sevcsenko nemes szíve abbahagyta a dobogást. A Nagy Kobzos alakja – halhatatlan, mint tehetségének hatalmas ereje, gondolatainak mélysége, lírájának gyengédsége, verseinek dallamossága, odaadása és szeretete az anyaország és a nép iránt.
Az Ukrajnai Rekordok Könyve rögzítette, hogy a világon 1167 Sevcsenko emlékművet állítottak fel. Ezek közül 99 található 44 külföldi országban és 1068 Ukrajnában. „Mi Tarasz Hrihorovics Sevcsenkot akartuk világrekorderré tenni, és hangsúlyozni akartuk, hogy Ukrajna ott van, ahol élünk, ahol anyanyelvünkön beszélünk, ahol emlékszünk történelmünkre és valljuk értékeinket.
Ukrajna ott van, ahol Sevcsenko van. Szívünkben, emlékműveinkben, mint a jogokért és szabadságért vívott harc szimbóluma” – hangsúlyozta Ukrajna külügyminisztere, Dmitro Kuleba, a világrekord átadásának ünnepségén.
Balla Alexa, Diákszerkesztőség