Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének professzora, a Hungarológiai Központ (Intézet) igazgatója, a filológiai tudományok doktora, az UNE érdemes professzora, Ukrajna érdemes tudósa. 1930. július 2-án született Kárpátalján a Szolyvai járásban Izvor községben erdőmunkás családjában. 1936-ban itt kezdte meg tanulmányait az elemi iskola első osztályában. Ugyanezen év decemberében az egész család átköltözött a beregszászi járási Som község melletti tanyára, amelyet akkor Somitanyának vagy Békésitanyának (Békési földesúrról) neveztek. Békési a XX. század húszas éveiben a mocsaras területek felszámolására hívott ide telepeseket a hegyvidéki járásokból Az első osztályt már itt fejezte be. 1941–1944 között a munkácsi ruszin polgári iskolában tanult. 1944 októberében átiratkozott a Beregszászi Gimnáziumba, amit 1948-ban fejezett be.
1948-ban felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karának ukrán tagozatára. 1953-ban kitüntetéses oklevéllel fejezte be az egyetemet, s kapott filológus, ukrán nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. 1953 szeptemberétől novemberéig a Beregszászi 1. Számú Középiskola tanára. 1953 novemberétől 1956-ig az Ungvári Állami Egyetem Ukrán Nyelvi Tanszékének első aspiránsa, 1956-tól 1965-ig az Ungvári Állami Egyetem ukrán nyelvi tanszékének előadója, főelőadója, docense.
1966-ban az Ungvári Állami Egyetem Tudományos Tanácsa a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetőjévé választja meg (1970-től Magyar Filológiai Tanszék), ez egyedülálló tanszék a volt Szovjetunióban, jelenleg Ukrajnában. Ebben a beosztásban dolgozott 2015 májusáig.
1988. január 14-én a Szovjetunió és Magyarország közötti kormányközi egyezmény értelmében a Magyar Filológiai Tanszék bázisán megalakult a Hungarológiai Központ, amelynek mai napig igazgatója. Az egykori Szovjetunióban és jelenleg Ukrajnában ez egyedülálló intézmény, mindössze három hasonló tudományos központ működött a nagyvilágban: Párizsban, Rómában és Hamburgban, mára az ungvári maradt az egyetlen Európában.
1977 januárjától 1984-ig az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karának dékánja, 2008 júliusától 2012 áprilisáig a létrejött új Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar első dékánja, 2012 májusától tiszteletbeli dékánja.
Kandidátusi értekezését – Az ukrán dél-kárpáti tiszántúli nyelvjárások a kárpátaljai Nagyszőlősi járásban – 1959-ben védte meg a Lvivi Ivan Franko Állami Egyetem tudományos szaktanácsa előtt. Nagydoktori disszertációjának témája: Magyar jövevényszók a kárpátaljai ukrán nyelvjárásokban. Magyar–ukrán nyelvi kapcsolatok, melyet 1971-ben védett meg ugyanitt. Ebből az anyagból jelentette meg háromkötetes monográfiáját 1970 és 1976 között több mint 120 ív terjedelemben. Művét nagy elismeréssel fogadták Jugoszláviában, Kanadában, Lengyelországban, Magyarországon, Németországban, Szlovákiában és az egykori Szovjetunióban.
A fent említett háromkötetes monográfiában Lizanec Péter professzor részletesen és kimerítően foglalkozik a kárpátaljai magyar és ukrán nyelv (nyelvjárások) kölcsönhatásának főbb elméleti és gyakorlati kérdéseivel, ezen belül a jövevényszókkal és azok típusaival, a kétnyelvűséggel (bilingvizmus), a jövevényszók (lexémák) fonetikai és morfológiai, etimológiai és szemantikai sajátságaival, valamint nyelvföldrajzi szempontból is kutatja a kárpátaljai ukrán nyelvjárások magyar átvételeit stb. A háromkötetes monográfia az elméleti részen kívül 530 nyelvi térképet tartalmaz legendákkal, kommentárokkal, ebből 410 lexikai, 77 szemantikai, 27 izoglossza-gócpont és 16 összesített (szintetikus) térkép, 459 térképezett reália rajzát is megadja.
Lizanec Péter professzor A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza című háromkötetes munkáját több mint 250 ív terjedelemben jelentette meg 1992 és 2003 között.
A szerző a lexikai és a szemantikai anyagot több mint 25 éven át gyűjtötte egy kétrészes Kérdőív (1976, 1985) alapján, amely 28 témakörben 1737 kérdést tartalmaz csaknem 500 rajzzal.
Az elméleti részen, a fonetikai lejegyzésen, a kutatópontok és az adatközlők névsorán kívül az Atlaszban 1215 nyelvészeti térkép van, ebből 1061 lexikai, 142 szemantikai, 12 pedig összesített (szintetikus). A magyar nyelvföldrajzban először közöl 7 térképen állandósult szókapcsolatokat (frazeologizmusokat), 7 térképen hiedelmeket, valamint 49 onomasztikai térképet (férfiak és nők tulajdonnevei). Az 1215. összesített térképen elsőként osztja fel a vizsgált kárpátaljai magyar nyelvjárásokat három fő csoportra:
1. Ungi-latorcai nyelvjárások; 2. Borzsavai nyelvjárások; 3. Máramarosi nyelvjárások. Minden egyes csoportnak vannak alcsoportjai. Az Atlasz harmadik kötetébe a nem térképezett anyagok is bekerültek (1216–1410. sz.).
A harmadik kötet végén megadja a kötet lexémáinak és szemémáinak, a nem térképezett anyagoknak a betűrendes indexét, az állandósult szókapcsolatok (865) és hiedelmek (152) ábécérendi mutatóját.
Az Atlasz első kötete Magyarországon jelent meg, az Akadémiai Kiadó feltételként szabta meg, hogy a bevezetés, a kommentár és az atlasz felépítésének elveiről szóló rész kétnyelvű legyen: magyar és valamelyik világnyelv. A szerző az orosz nyelvet választotta, amelyet jól beszél, ehhez a további kötetekben is tartania kellett magát. A legendákat és térképeket német nyelven is közli.
Tudományos publikációinak száma meghaladja az 550-et. 11 monográfia és 160 tudományos cikk külföldön jelent meg, amelyek nem voltak elérhetőek a tudósok számára, azokat 2008–2015 között 31 kötetben adta ki. Ezeket ajándékként továbbította Európa, az USA és Kanada tudományos könyvtáraiba. Külön könyvben jelentek meg a Recenziók, vélemények és hivatkozások Lizanec Péter tudományos munkáira. Ungvár, 2015. – 437 o.; Levelezés Lizanec Péterrel. Ungvár, 2015. – 573 o.
Főbb kutatási területei: ukrán–magyar nyelvi (nyelvjárási) kapcsolatok, ukrán és magyar dialektológia, lexikográfia, frazeológia és nyelvföldrajz. Tudományos munkáira több mint 100 recenziót írtak, közel 1700 hivatkozás található műveire a hazai és külföldi kiadványokban, monográfiákban, szótárakban és tudományos cikkekben. Lizanec Péter életrajzi adatai különböző országok enciklopédiáiban, lexikonaiban olvashatók.
Lizanec Péter A kárpátaljai magyar lakosság népballadái nevű gyűjtemény és a Három arany nyílvessző c. kárpátaljai magyar mesegyűjtemény egyik társszerzője és rendszerezője. A nemzetközi szerkesztőbizottság elnökhelyettese és társszerzője az Összkárpáti dialektológiai atlasznak (ЗКДА), amely 7 kötetben jelent meg (1989–2003). 1990-től a Legfelső Minősítő Bizottság tudományos szakmai folyóiratának, az Acta Hungaricának az alapítója és főszerkesztője (eddig 23 száma jelent meg), 1994-től pedig a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság Közleményei c. folyóiratnak megalapítója és főszerkesztője, melynek 5 száma látott napvilágot. Szerkesztőbizottsági tagja a Linguistica Uralica (Tallinn) c. nemzetközi folyóiratnak. A nyelvek és nyelvjárások interferenciája a Kárpát-medencében nevű célprogram nemzetközi bizottságának elnökhelyettese, az Uralica Altaica Nemzetközi Társaság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi tagja, a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság elnöke; főszerkesztője több mint 60 összszövetségi, köztársasági, egyetemközi és egyetemi tudományos gyűjteménynek, valamint 120 különböző kiadványnak a szerkesztőbizottsági tagja. A Magyar–ukrán (2001) és az Ukrán–magyar szótárnak (2005), a Kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárának szerzője és főszerkesztője. Megjelentette az Ukrán-magyar és Magyar–ukrán állandó szókapcsolatok és kifejezések szótárát (2009). A Bevezetés a nyelvtudományba c. magyar nyelvű egyetemi tankönyv társszerzője és felelős szerkesztője, amely az USZSZK Felső- és Szakközépoktatásügyi Minisztériuma engedélyével került kiadásra. 1986-tól 1996-ig a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (Budapest) alelnöke volt. Lizanec Péter professzor 16 nemzetközi konferencia és szimpózium szervezője; 14 államilag finanszírozott téma vezetője, melyeken a Hungarológiai Központ tudományos munkatársai dolgoznak.
Több külföldi (Ausztria, Belgium, Észtország, Németország, Oroszország, Szlovákia, Magyarország) egyetemen és tudományos intézményben tartott előadásokat, 1964-től nemzetközi tudományos kongresszusok, konferenciák, szimpóziumok rendszeres résztvevője: III–VIII., X. Nemzetközi finnugor kongresszus, Tallinn, 1970; Budapest, 1975, Тurku, Finnország, 1980; Sziktivkár, 1985; Debrecen, 1990; Jyväskylä, Finnország, 1995; Joskar-Ola, 2005; IX. és XI. Nemzetközi szlavisztikai kongresszus (Kijev, 1983; Bratislava, 1993); Nemzetközi dialektológiai kongresszus (Bamberg, Németország, 1990); Nemzetközi hungarológiai kongresszusok és tanácskozások (Brüsszel, 1988; Budapest, 1989; Párizs, 1990; Nyitra, 1991; Szeged, 1993; Róma, 1996); Összkárpáti nyelvatlasz: nemzetközi konferenciák és tanácskozások (Moszkva, Krakkó, Varsó, Lviv, Ungvár, Pozsony, Eperjes, Budapest, Ochrid (Macedónia), Skopje, Belgrád, Kisinyev); VII. Nemzetközi antropológiai és etnográfiai kongresszus (Moszkva, 1964), Nemzetközi onomasztikai (Budapest, 1970), fonológiai (Budapest, 1973), etimológiai (Budapest, 1976) kongresszus stb.; 136 tudományos előadást tartott nemzetközi tudományos kongresszusokon, konferenciákon, szimpóziumokon; 24-et összszövetségi, 27-et köztársasági, 10-et egyetemközi tudományos konferenciákon.
Vezetésével és aktív közreműködésével egy nagydoktori és 16 kandidátusi disszertációt védtek meg. Lizanec Péter professzor rendszeresen ír opponensi véleményeket nagydoktori és kandidátusi értekezésekre. 1977-től 1984-ig nagydoktori értekezések tudományos szaktanácsának az elnöke volt, 2000-től 2005-ig a kandidátusi értekezések védésére alakított tudományos szaktanács ukrán nyelvből, valamint finnugor és szamojéd nyelvekből (magyar nyelv) elnöke.
Lizanec Péter professzornak kiemelkedő érdemei vannak a magyarságtudományi és oktatási intézmények létrehozásában az Ungvári Nemzeti Egyetemen, melyek jubileumi dátumait 2018-ban ünnepeltük: a magyar tagozat – 55 éves, a Hungarológiai Központ 30 éves, a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság – 25 éves, a Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége – 20 éves és a Magyar Kar (most Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézet) – 10 éves. Ezen kívül a kárpátaljai magyar falvaknak visszaadta a történelmi neveit, amelyeket az Ukrán Parlament jóváhagyott. Lizanec professzor az ungvári egyetem Magyar Filológiai Tanszékén 1966-tól, a középiskolákban, gimnáziumokban és líceumokban pedig, Ukrajna Oktatási Minisztériumának jóváhagyásával, 1986-tól bevezette a magyar történelmet mint oktatási tantárgyat.
Tudományos tevékenységének elismeréséül több alkalommal is kitüntették különböző oklevelekkel, érmekkel, a volt Szovjetunió Felsőoktatási Minisztériuma (1980, 1984, 1988, 1990); 1976-ban a Magyarországi Nyelvtudományi Társaság tiszteletbeli tagjává választották, 1986-ban a magyar nyelvjárások kutatásáért Csűry Bálint-emlékéremmel tüntették ki. 1989-ben a magyar kormány „Pro Cultura Hungarica” éremmel és Emléklappal tüntette ki a magyar kultúra fejlesztéséért. 1995-ben Ukrajna elnöke az Ukrajna érdemes tudósa megtisztelő kitüntetést adományozta neki. 2005-ben a kárpátaljai magyar nyelv és irodalom szakos tanárok képzése terén végzett több évtizedes munkássága elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki a Magyar Köztársaság elnöke. Ugyanebben az évben kapta meg az Ungvári Nemzeti Egyetem érdemes professzora megtisztelő címet. Több kitüntetést kapott a Területi Állami Közigazgatási Hivataltól a kárpátaljai régió fejlesztéséért.
Tudományos munkái és publikációi
Egyszerzős monográfiák
1.Magyar-ukrán nyelvi kapcsolatok (A kárpátontúli ukrán nyelvjárások anyaga alapján) (Угорсько–українські міжмовні контакти (На матеріалі українських говорів Закарпаття).Ч.I. – Ungvár, 1970. – 430 o.
2. Венгерские заимствования в украинских говорах Закарпатья. Венгерско–украинские межъязыковые связи: (Magyar jövevényszók a kárpátontúli ukrán nyelvjárásokban (Magyar-ukrán nyelvi kapcsolatok) Ч.II.: Издательство АН Венгрии. – Будапешт, 1976. – 683 с.
3. Атлас лексичних мадяризмів та їх відповідників в українських говорах Закарпатської області УРСР (Az USZSZK Kárpátontúli területe ukrán nyelvjárásai lexikális hungarizmusainak és megfelelőiknek atlasza). Ч.III. – Ужгород, 1976. – 327 с.
4. A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza. I. kötet. (Атлас угорських говорів Закарпаття, т. I.).– Akadémiai Kiadó, – Budapest, 1992. – 884 old.
5. A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza. II. kötet. (Атлас угорських говорів Закарпаття, т. II.). – „Patent” Nyomdaipari Vállalat. – Ungvár, 1996. – 952 old.
6. A kárpátaljai magyar nyelvjárások atlasza. III. kötet. (Атлас угорських говорів Закарпаття, т. III.). – Ungvár – Debrecen, 2003. – 827 old. (На ці праці з’явилося 42 рецензії вчених різних країн).
7. Михайло Лучкай. Граматика слов’яно-руська. Michaelis Lutskay. Grammatica Slavo-Ruthena. – «Наукова думка». – Київ, 1989. – 192 c. фототипічне видання оригіналу латинською мовою
8. Українські південнокарпатські говірки Затисся Виноградівського району Закарпатської області (Az ukrán dél-kárpáti tiszántúli nyelvjárások a kárpátaljai Nagyszőlősi járásban). – Ужгород, 2008. – 440 с.
9.Лизанець П.М. Гунгаристика в Ужгородському національному університеті: наукове видання (Hungarológia az Ungvári Nemzeti Egyetemen). – Ужгород: Видавництво ФОП Бреза А.Е., 2013. – 266 с.
Többszerzős munkák
10. Lizanec P.M., Vaszócsik V.J. A kárpátontúli magyar lakosság népballadái (Народні балади угорського населення Закарпаття). – Uzshorod, 1974. – 120 old.
11. Общекарпатский диалектологический атлас (Вступительный выпуск) (У співавторстві) (Összkárpáti nyelvatlasz). Bevezető rész – Скопье, 1987. – 184 с.
12.Общекарпатский диалектологический атлас. Том I. (Összkárpáti Nyelvatlasz). – Кишинев: Штиница, 1989. – 196 с.
13. Общекарпатский диалектологический атлас. Том II. (Összkárpáti Nyelvatlasz). – Москва, 1988. (2-ге видання Москва, 1994). – 241 с.
14. Общекарпатский диалектологический атлас. Том III. (Összkárpáti Nyelvatlasz). – Варшава, 1991. – 184 с.
15. Общекарпатский диалектологический атлас. Том IV. (Összkárpáti Nyelvatlasz). – Львов, 1993. – 182 с.
16. Общекарпатский диалектологический атлас. Том V. (Összkárpáti Nyelvatlasz). – Братислава, 1997. – 234 с.
17. Общекарпатский диалектологический атлас. Том VI. (Összkárpáti Nyelvatlasz). – Будапешт, 2001. – 214 с.
18. Общекарпатский диалектологический атлас. Том VII. (Összkárpáti Nyelvatlasz). – Белград-Нови Сад, 2003. – 126 с.
19. Az ungvári járás 14 településének helynevei (Географічні назви 14 населених пунктів Ужгородського району). – Budapest, 1992. – 123 old.
Szótárak – Словники
20. Magyar-ukrán szótár (Угорсько-український словник). Főszerkesztő Lizanec Péter. – Ungvár: IVA Kiadó, 2001. – 792 old.
21. Українсько-угорський словник (Ukrán-magyar szótár). Főszerkesztő Lizanec Péter. – Ужгород: ІВА, 2005. – 960 с. (2-ге видання 2008).
22.Лизанець П.М. Українсько-угорський словник сталих словосполучень та виразів (Ukrán-magyar állandósult szókapcsolatok és kifejezések szótára). – Ужгород: Карпати, 2009. – 527 с.
23.Lizanec Péter. Magyar-ukrán állandósult szókapcsolatok és kifejezések szótára (Угорсько-український словник сталих словосполучень та виразів). – Ungvár: Kárpáti Kiadó, 2009. – 558 old.
24. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára. Első kötet. А-К. (Словник угорських говорів Закарпаття. Перший том. А-К). Főszerkesztő Lizanec Péter. – Ungvár: Kárpáti Kiadó, 2012. – 524 old.
25. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára. Második kötet. (Словник угорських говорів Закарпаття. Другий том.). Főszerkesztő Lizanec Péter. – Ungvár: Kárpáti Kiadó, 2013. – 433 old.
Tankönyvek – Підручники
26. Bevezetés a nyelvtudományba (Вступ до мовознавства). (Társszerzők: Horváth K.I., Tokár G.Sz.) – Viscsa Skola. – Kijev, 1986. – 294 old.
27. Лизанець П.М., Горват К.И. Венгерский язык для начинающих (Magyar nyelv kezdőknek). – Ужгород, 1991. – 272 с.
28. Лизанець П.М., Горват К.І. Угорська мова для початківців (Magyar nyelv kezdőknek). – Ужгород, 1992. – 291 с.
29. Лизанець П.М., Горват К.І. Українська мова для початківців (Ukrán nyelv kezdőknek). – Ужгород, 1992. – 367 с.
30. Лизанец П.Н., Горват К.И. Изучаем венгерский язык (Tanuljunk magyarul). – Ужгород, 1999. – 307 с.
31. Лизанец П.Н., Юрчук Т.Г. Учим украиский язык (Tanuljunk ukránul). – Ужгород: Патент, 1999. – 376 с.
32. Посібник для практичних занять з історичної граматики української мови (Segédkönyv az ukrán nyelv történeti grammatikájának szemináriumához). – Ужгород, 1966. – 136 с.
33. Tájékoztató a szaktantárgyak programjainak kérdésköréből (Програма-довідник спеціальних дисциплін кафедри угорської філології). – Uzshorod, 1969. – 204 old.
34. Співець угорської революції (Методичний матеріал на допомогу лекторам і пропагандистам по відзначенню 150-річчя від дня народження Ш. Петефі). – Ужгород, 1973. – 21 с.
35. Kérdőív a kárpátontúli magyar nyelvjárások életviteli szókincsének gyűjtéséhez. A nyelvjárástani terepgyakorlat programja (Питальник для збору побутової лексики в угорських говорах Закарпаття. Програма діалектологічної практики). – Uzshorod, 1975. – 42 old.
36. Anyaggyűjtési program: Kérdőív az USZSZK Kárpátontúli területe magyar nyelvjárásainak dialektológiai atlaszához. Szókincs, I. rész (Програма-питальник для збору матеріалів до діалектологічного атласу угорських говорів Закарпатської області УРСР. Лексика, ч. І). – Uzshorod, 1976. – 200 old.
37. Материалы для вопросника «Общекарпатский диалектологический атлас» (Adatok az Összkárpáti nyelvjárási atlasz kérdőívéhez) // Справочно-информационные материалы по ОКДА (Институт славяноведения и балканистики АН СССР.)/ Соавторы: Закревская Я.В., Клепикова Г.П./. – Москва, 1978. – 62 с.
38. Tájékoztató a szaktantárgyak programjainak kérdésköréből (Програма-довідник спеціальних дисциплін кафедри угорської філології). – Uzshorod, 1980. – 168 old.
39. Методические разработки по спецкурсу «Славянско-венгерские межъязыковые связи» для студентов III – V курсов венгерского отделения филологического факультета (Módszertani segédeszköz a szláv–magyar nyelvi kapcsolatok speciális kollégiumához a filológiai kar III-V. éves magyar szakos hallgatói számára). – Ужгород, 1980. – 30 с.
40. Вопросник общекарпатского диалектологического атласа. Вопросник. / Соавторы: Я. В. Закревская, Г. П. Клепикова /. – Москва, 1981. – С. 35–100.
41. Розвиток радянського мовознавства на Закарпатті (A szovjet nyelvtudomány fejlődése Kárpátalján). – Ужгород, 1983. – 34 с.
42. Anyaggyűjtési program. Kérdőív az USZSZK Kárpátontúli területe magyar nyelvjárásainak dialektológiai atlaszához / Szókincs, II/ (Програма-питальник для збору матеріалів до діалектологічного атласу угорських говорів Закарпатської області УРСР. Лексика, ч. ІІ.). – Uzshorod, 1985. – 211 old.
43. Bevezetés a nyelvtudományba: Egyetemi jegyzet levelező tagozatos filológusok számára (Вступ до мовознавства. Конспект лекцій для філологів-заочників). – Uzshorod, 1986. – 95 old.
44. Библиографический указатель (Гунгарологи Армении, Грузии, России, Украины, Эстонии). Ужгород, 1997. – 86 с.
45. A magyar kisebbség Kárpátalján. – Ungvár, 1998. – 19 o.
46. 40-річчя Угорського відділення УжНУ. – Ужгород, 2003. – 80 с.
Tudományos kongresszusokon, konferenciákon,
szimpóziumokon való részvétele
Lizanec Péter rendszeresen tart előadásokat nemzetközi és országos tudományos konferenciákon, kongresszusokon, szimpóziumokon és tanácskozásokon: III—VIII., X. Nemzetközi finnugor kongresszus (Tallinn, 1970; Budapest, 1925, Turku, Finnország, 1980; Sziktivkár, 1985; Debrecen, 1990; Jyväskyla, Finnország, 1995; Joskar-Ola, 2005); IX. és XI. Nemzetközi szlavisztikai kongresszus (Kijev, 1983; Bratislava, 1993); Nemzetközi dialektológiai kongresszus (Bamberg, Németország, 1990); Nemzetközi hungarológiai kongresszusok és tanácskozások (Brüsszel, 1988; Budapest, 1989; Párizs, 1990; Nyitra, 1991; Szeged, 1993; Róma, 1996); Összkárpáti nyelvatlasz: nemzetközi konferenciák és tanácskozások (Moszkva, Krakkó, Varsó, Lviv, Ungvár, Pozsony, Eperjes, Budapest, Ochrid (Macedónia), Skopje, Belgrád, Kisinyev); VII. Nemzetközi antropológiai és etnográfiai kongresszus (Moszkva, 1964), Nemzetközi onomasztikai (Budapest, 1970); fonológiai (Budapest, 1973); etimológiai (Budapest, 1976) kongresszus stb.; 152 tudományos előadást tartott nemzetközi tudományos kongresszusokon, konferenciákon, szimpóziumokon: 24-et össz-szövetségi, 27-et köztársasági, 10-et egyetemközi tudományos konferenciákon.
Nemzetközi, össz-szövetségi, köztársasági tudományos
tanácsokban, bizottságokban való tagsága
1973-tól Lizanec Péter professzor különböző nemzetközi, össz-szövetségi, köztársasági nyelvtudományi bizottságok tagja.
1. a Szovjet Finnugor Bizottság tagja (a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének 1973. július 12-i 580. sz. rendelete).
2. az Európai Nyelvföldrajzi Atlasz szovjet bizottságának tagja (a Szovjetunió Tudományos Akadémiája irodalmi és nyelvi osztálya hivatalának 1977. április 5-i 14400-611. sz. rendelete és a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Elnökségének 1979. június 7-i 24. sz. rendelete).
3. a Szovjetunió Felsőoktatási Minisztériuma anyanyelvi szekciója tudományos-módszertani bizottságának tagja (a Szovjetunió Oktatásügyi Minisztériumának 1979. május 14-i 631. sz. rendelete).
4. „A szocialista nemzetek nyelvének fejlődési törvényszerűségei” tudományos tanács tagja (az Ukrán Tudományos Akadémia Elnökségének 1982. december 29-i 558. sz. rendelete).
5. a Nemzetközi Szlavisztikai Bizottság nyelvi kontaktusokkal foglalkozó Nemzetközi Bizottságának tagja (a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának 1983. július 20-i rendelete)
6. az Ukrajnai Szlavisták Bizottságának tagja (az Ukrán Tudományos Akadémia Elnökségének 1982. decemberi 529 sz. és 1987. december 4-і 399. sz. rendelete)
7. Az ország egyetemeinek filológiai karain működő felsőfokú filológiai oktatás tudományos-módszertani tanácsának tagja (a Szovjetunió Felső- és Középfokú Szakoktatási Minisztériumának 1990. márciusi rendelete)
8. Ukrajna Felsőoktatási Minisztériuma Szakértői Bizottságának tagja (Ukrajna Felsőoktatási Miniszterének 1989. december 15-i 301. sz. rendelete).
9. a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság választmányi tagja (1976-1986)
10. a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alelnöke (1986-1996)
11. a Kárpáti régió nyelveinek és nyelvjárásainak interferenciájával foglalkozó célprogram Nemzetközi Bizottságának elnökhelyettese (1986-tól)
12. az Uralica Altaica Nemzetközi Társaság tagja (1992-től)
13. a Magyar Tudományos Akadémia Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos társaságának tagja
14. a Magyar Tudományos Akadémia határon túli hungarológusai egyesületének tagja (2000-től)
15. a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság elnöke (1993-tól)
16. a Magyar Tudományos Akadémia professzori világtanácsának tagja (1997-től).
17. az Ungvári Nemzeti Egyetem Tudományos Bizottságának tagja (1977–1984 és 1990-től a mai napig)
Nemzetközi, össz-szövetségi és köztársasági
szerkesztőbizottságokban való részvételei:
Több mint 60 össz-szövetségi, köztársasági, felsőfokú egyetemi tudományos gyűjtemény, tankönyv, egyetemi jegyzet és módszertani kiadvány fő-, illetve felelős szerkesztője, több mint 120 monográfia, tudományos-módszertani gyűjtemény, tankönyv, nemzetközi, össz-szövetségi, köztársasági, felsőoktatási és egyetemi szintű kiadvány szerkesztőbizottságainak tagja.
Két folyóirat alapítója és szerkesztője: Acta Hungarica (eddig 20 szám jelent meg) és A Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság Közleményei (eddig 5 szám jelent meg). Felelős szerkesztője A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárának (I. rész, 2000; II. rész, 2003; lll-IV rész, 2004, V. rész, 2005). Lizanec Péter társszerzője és főszerkesztője: a Bevezetés a nyelvtudományba című egyetemi tankönyvnek (1986), valamint Észtország, Grúzia, Oroszország, Örményország és Ukrajna hungarológusai bibliográfiai mutatónak, A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótárának, amely két kötetben jelent meg 2012-2013-ban, a kétkötetes Magyar-ukrán és Ukrán-magyar állandósult szókapcsolatok és kifejezések szótárának (2009) szerzője.
Kitüntetései
1. a Magyar Nyelvtudományi Társaság tiszteletbeli tagja (1976)
2. Csűry Bálint emlékérem a magyar dialketológia fejlesztésében kifejtett tevékenységéért (1986)
3. Pro Cultura Hungarica érem a magyar kultúra fejlesztésében betöltött szerepéért (1989)
4. a Szovjetunió Oktatásügyi Minisztériuma és a Szovjetunió Oktatással Foglalkozó Állami Bizottsága a szovjet felsőoktatásban elért érdemeiért állami kitüntetésekkel tüntette ki 1980-ban, 1984-ben, 1988-ban, 1990-ben
5. dicsérő oklevelek Ukrajna Felsőoktatási és Tudományos Minisztériumától, valamint Magyarország Oktatási Minisztériumától több alakalommal
6. Ukrajna elnöke az Ukrajna érdemes tudósa oklevelet és emlékérmet adományozta neki
7. a Szovjet–magyar Baráti Társaság emlékéremmel tüntette ki (1990)
8. a „Legsikeresebb tudós” kategóriában 2001-ben a „Legnagyobb kárpátaljai” címet nyerte el
9. a Magyar–ukrán szótárért 2003-ban az Ungvári Könyves Mikulás pályázaton első helyezést ért el
10. 2003-ban oklevelet kapott a Területi Állami Közigazgatási Hivataltól a régió fejlesztéséért
11. 2003-ban oklevelet kapott a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságtól a magyar kultúra fejlesztéséért Kárpátalján, valamint a hungarológiai diszciplínák oktatásáért és fejlesztéséért
12. érdemeinek elismeréséért 2003-ban oklevelet kapott a Határon túli Magyarok Hivatalától
13. emlékérmet és oklevelet kapott a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűléstől sokéves oktatói, tudományos tevékenységéért, a hungarológia fejlesztéséért (2003)
14. Ukrajna Nemzetiségi és Migrációs Állami Bizottága oklevéllel tüntette ki (2003)
15. a Magyar Köztársaság elnöke a kárpátaljai magyar nyelv és irodalom szakos tanárok képzése terén végzett több évtizedes munkásságának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki (2005)
16. az Ungvári Nemzeti Egyetem érdemes professzora (2005)
17. oklevél a Területi Állami Közigazgatási Hivataltól a régió fejlesztéséért (2010).
Tudományos munkái révén Lizanec professzor nagy tekintélynek örvend mind a hazai szláv filológusok, mind a fmnugrisztikával és hungarológiával foglalkozó nemzetközi nyelvészeti körökben.
Ötvenhét évi tudományos tevékenysége eredményét teszi közzé több kötetben a magyar és az ukrán nyelv, a nyelvjárások, az ukrán-magyar nyelvi (nyelvjárási) kapcsolatok, az ukrán és a magyar lexikográfia, frazeológia, nyelvföldrajz, névtan, az ukrán és a magyar irodalom, a népköltészet ágazataiban. A kiadvány tartalmazza azokat a cikkeket, amelyekhez a mai olvasónak nehezebb hozzájutnia, mivel különböző hazai és külföldi (európai, amerikai, kanadai) tudományos gyűjteményekben, folyóiratokban jelentek meg. A többszerzős monográfiákat, amelyekben jelentős szerepe van szerzőként és főszerkesztőként, a kötet végén találjuk mint mellékletet. A többi többszerzős monográfia nem került be a kötetbe, de minden kötetben megtalálhatók megjelenésük időrendi sorrendjében annotáció formájában vagy szerkesztői előszóval, mint például a hétkötetes „Összkárpáti nyelvatlasz”.
Az egyszerzős monográfiákat, amelyek megfelelő mennyiségben hozzáférhetők nálunk, időrendi sorrendben külön kartondobozban az esetben, ha kevés példányszámban (60-nál kevesebb) állnak rendelkezésünkre, a kiadvány megfelelő kötetében annotációban szerepelnek, tartalmi kivonattal, a kiadás helyének, idejének, oldalszámának, rezüméjének feltüntetésével, utalással a recenziókra, amelyek hazai és külföldi kiadványokban láttak napvilágot. Ezeket az egyszerzős monográfiákat beiktatjuk a kötetek általános mennyiségébe. Például l976-ban a tudományos cikkekkel együtt jelentettünk meg két nagyobb egyszerzős monográfiát, ezekhez annotációt adunk, ebben az esetben a kötet egybekerül a tudományos cikkekkel mint két (l. 5–6) kötet, ezt jelöljük is a címlapon, a 7. kötet kartondobozban lesz, mivel elegendő példányszám van belőle. Ha valamelyik kötetben népköltészeti vagy módszertani anyagok szerepelnek, akkor ezeket mellékletben közöljük a kötet végén.
Minden kötet tartalmazza a publikációkat, amelyek kronológia szerint jelentek meg nyomtatásban 1957-től az alábbi alfejezetekben és következetességgel:
1. Monográfiák és külön kiadványok.
2. Tudományos cikkek.
3. Recenziók hazai és külföldi tudósok különböző tudományos műveire.
4. Opponensi vélemények doktori és kandidátusi értekezésekre és autoreferátumokra.
5. Tudományos-ismeretterjesztő újságcikkek.
6. Interjúk a tömegkommunikációs eszközök munkatársainak.
7. Nemzetközi tudományos kongresszusokon, konferenciákon és szimpóziumokon,
8. Össz-szövetségi, köztársasági, egyetemközi konferenciákon tartott előadások jegyzéke.
Külön kötetben jelennek meg a hazai és a külföldi tudósok recenziói kutatásainkról, tudományos tevékenységünkről, valamint azok a cikkek, amelyeket a tanszékről és a Hungarológiai Központról láttak napvilágot Ukrajna és a külföld (közeli és távoli) tudósainak tollából. Az utolsó kötetek végén a szerzők szerinti betűrendes mutatót találunk arról a tudományos szakirodalomról, amelyben utalások fordulnak elő írásainkra. Külön kötetben jelenik meg levelezésünk különböző országok tudósaival, hivatalos személyiségeivel és hivatalaival.
2008-2013 között 30 kötetben jelent meg Lizanec Péter munkásságának gyűjteménye. A 31. kötet a tudományos munkák mutatója, megadja minden kötet oldalszámát és megjelöli a publikációk kiadási éveit.
I.
Lizanec Péterről szócikkeket találhatunk a különböző országokban megjelent lexikonokban, enciklopédiákban, pl. az Anatolij Judakin által szerkesztett Виднейшие ученые мира (A világ legismertebb tudósai) című háromkötetes könyvben, amely 2000-ben jelent meg Moszkvában.
Lizanec Péter tudományos írásaira több mint 100 recenzió, 1600 hivatkozás jelent meg (monográfiákban, cikkekben, szótárakban) neves hazai és külföldi tudósok tollából: Szamuil Bernstejn, Klára Majtinszkaja (Oroszország), Kálmán Béla, Imre Samu, Kiss Lajos (Magyarország), Ingrid Schellbach (Németország), Penavin Olga (Szerbia), Sima Ferenc (Szlovákia), Decsi Gyula (USA), Riger Janus (Lengyelorsázág), Magocsi Paul R. (Kanada), Oreszt Tkacsenko, Mária Pescsak (Ukrajna) stb. Sok ismertetés is megjelent. A recenziók, az ismertetések, a hivatkozások külön kötetben jelentek meg. 10 monográfia (4 egyszemélyes) és több mint 130 cikk külföldön jelent meg (Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Kanada, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Moldva, Németország, Olaszország, Oroszország, Szerbia, Szlovákia, USA).
Lizanec Péter társszerzője és elnökhelyettese az Összkárpáti nyelvatlasz nemzetközi szerkesztőbizottságának (1989–2003-ban 7 kötetben látott napvilágot). Több mint 200 újságcikket írt.
Előadásokat tartott Ausztria, Belgium, Észtország, Németország, Oroszország, Szlovákia, Magyarország, Franciaország egyetemein és tudományos intézményeiben.