A tudományos világ mély megrendüléssel értesült Jenkovszky László haláláról.
Életét a tudomány szolgálatának és a kárpátaljai magyar ajkú fiatal tehetségek támogatásának szentelte, fáradhatatlanul dolgozva azon, hogy a következő generációk számára is megnyíljon az út a fejlődés és az új felfedezések felé.
Jenkovszky László az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Elméleti Fizikai Intézetének vezető tudományos munkatársa, a fizikai és matematikai tudományok doktora, az MTA külső
tagja és a KMAT elnökségi tagja.
1942. május 2-án született Ungváron. Mindig szívesen emlékezett vissza gyerek- és ifjú korára, amelyet Ungvártól az alig 25 km-re lévő Perecsenyben töltött. 1959-ben felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem fizikai és matematikai karára, ahol az Elméleti Fizika Tanszéken szakosodott. 1964-ben lett a dubnai Egyesített Atommagkutató Intézet aspiránsa. Kandidátusi értekezésének vezetője az ismert vietnámi
elméleti fizikus, az elemi részecskék fizikájának neves szakértője, Nguyễn Văn Hiệu volt.
1967-től az Ukrán Tudományos Akadémia elméleti fizikai intézetének munkatársa volt, ahol élete végéig kutatott. Doktori disszertációját szintén a részecskefizika terén írta és 1984-ben védte meg. Élete végéig szoros kapcsolatot tartott fenn az ungvári elméleti fizikusokkal. Mindig is támogatta, mentora volt a fiatal tehetségeknek. Lelkesen támogatta azt a kezdeményezést, hogy kárpátaljai magyaroknak lehetőségük legyen magyar nyelven tanulni a felsőoktatásban. Így, amikor a fizika-matematikai tanszéket létrehozták az Ungvári Nemzeti Egyetemen Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karán belül lehetősége lett, hogy azt a szakmai tudást és a tudomány iránti elhivatottságát megossza a tanszék munkatársaival és diákjaivalll is.
Jenkovszky László számos belföldi és külföldi részecskefizikai konferencia, szeminárium és szimpózium résztvevője és előadója volt. Tudományos tevékenysége során eredményes kapcsolatokat épített ki
nyugati országok kutatóintézeteinek munkatársaival, ahova gyakran meghívták vendégkutatóként.
Életének utolsó hónapjaiban is azon munkálkodott, hogy népszerűsítse a magyar tudományt. Sajnos személyesen már nem tudott részt venni és megtartani az előadását 2025 májusában az MTA 200. évfordulójára rendezett Kárpátaljai napokon.
Öröksége nem csupán publikációkban és díjakban él tovább, hanem azokban a fiatal kutatókban is, akiket inspirált, támogatott és bátorított, hogy higgyenek önmagukban és a tudomány erejében.