GORTVAY ERZSÉBET
1935-ben született Ungváron. Az ungvári egyetemen szerzett tanári diplomát, majd fordító lett a Kárpátontúli Ifjúság című megyei lap szerkesztőségében. Moszkvában egyéves újságírói tanfolyamot végzett. 1962–63-ban a Kolhozélet című ungvári járási lap szerkesztője. Megalakulásától (1963) irodalmat tanított az Ungvári Állami (jelenleg Nemzeti) Egyetem Magyar Filológiai Tanszékén, ahol negyven évig dolgozott. Először asszisztensként, aztán adjunktusként, végül 1973-ban megvédte a kandidátusi disszertációját és docens címet szerzett.
1994-ben ment nyugdíjba. Utána haláláig a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Filológiai Tanszékének vezetőjeként magyar szakosait oktatta. Nemcsak pedagógusként, hanem irodalomtörténészként, publicistaként is maradandót alkotott. Életével, munkásságával a kárpátaljai kultúra, tudományosság felvirágoztatásán fáradozott. Megjelent néhány középiskolai irodalom tankönyve a negyedik, ötödik és nyolcadik osztályosok számára. Számos tanulmányt írt oroszul, ukránul is. Publikált a Kárpáti Igaz Szóban, Kárpáti Kalendáriumban, a Hatodik Síp és az Együtt című folyóiratban. Szépirodalmi írásai alatt a helyi sajtóban olykor Garanyi Ágnes, Homoki Eszter álnevet használt. Olyan tudományos munkák kötődnek a nevéhez, mint az Ezer évig nem volt itt semmi?; Irodalmi publicisztika (1993), Emlékezni szükséges: Esszék, emlékezések, jegyzetek (2004). Tíz évig a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének (MÉKK) volt a társelnöke. Az utóbbi években az ungvári Drávai Gizella Kör elnöke. Az MTA köztestületének tagja.
Elismerések, díjak: Makarenko-érem (1988), Berzsenyi-díj (1993). MÉKK Nívódíja (1995). A Magyar Írószövetség Elnökének elismerését kifejező oklevele (2000). Ortutay-díj (2002).
2013. augusztus 20-én hunyt el.
ZÉKÁNY IMRE
Az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének docense, a filológiai tudományok kandidátusa. 1928. november 5-én született a rahói járási Nagybocskón, munkás családban. A Szlatinai Középiskolában érettségizett 1948-ban. Az iskola elvégzése után egy évig a szlatinai sóbányában dolgozott vájárként, majd a Huszti Tanárképző Főiskola elvégzése után visszakerült a Szlatinai Középiskolába, ahol magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1953-ban felvételt nyert az Odesszai Pedagógiai Főiskolára, ahol német szakos tanári diplomát szerzett. 1959-től a Tartui Állami Egyetem finnugor tanszékének aspiránsa, 1964-ben itt védte meg kandidátusi értekezését A magyar nyelv hatása a kárpátaljai román nyelvjárásokra címmel. 1962-től az Ungvári Állami Egyetemen dolgozott. Először az idegen nyelv szakon tanított németet, majd az 1963-ban induló Magyar Filológiai Tanszék első tanára, adjunktusa, 1966-tól docense.
Rendszeresen részt vett nemzetközi tudományos kongresszusok, szimpóziumok, konferenciák munkájában: III.,V.,VI.,VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus (Tallinn, 1970, Budapest, 1975, Sziktivkár, 1985
Magyar, orosz, német, román és észt nyelven publikált. Orosz–ukrán–magyar frazeológiai szótárt szerkesztett Vaszil Láver kollégájával 1985-ben. Rendszeresen publikált szakfolyóiratokban, valamint a megyei lapok és évkönyvek hasábjain. Nyelvészeti, nyelvtörténeti és nyelvművelő munkái jelentek meg az egyetemi kiadványokban, a Kárpáti Igaz Szóban és a Kárpáti Kalendáriumokban.
Kutatási területei: finnugrisztika, magyar nyelvtörténet, magyar frazeológia, névtan, magyar nyelvjárástan, magyar néprajz, magyar–román nyelvi kapcsolatok, észt nyelv.
1991. január 20-án hunyt el Ungváron.
VASZÓCSIK VERA
Nagyszőlősön született 1932. március 9-én értelmiségi családban. 1949-ben érettségizett szülővárosában, a Nagyszőlősi 1. Számú Középiskolában. 1956-ban elvégezte az Ungvári Állami Egyetem orosz szakát, okleveles filológus, orosz nyelv- és irodalomtanár lett.
Sevcsenko Magyarországon című kandidátusi értekezését 1969-ben védte meg az UTA Sevcsenko Irodalomtudományi Intézetében.
A Nemzetközi Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Nemzetközi Hungarológiai Társaság tagja.
Rendszeresen részt vett nemzetközi tudományos kongresszusok, szimpóziumok munkájában: III.,V.,VI.,VII. Nemzetközi Finnugor Kongresszus (Tallinn, 1970, Budapest, 1975, Sziktivkár, 1985, Debrecen, 1990).
Nemzetközi konferenciákon vett részt: Ivan Franko és a világkultúra (Lviv, 1986); XV.,XVI., XXIV. Sevcsenko tudományos konferencia (Odessza, 1966, Zaporozsje, 1967, Vinnyica, 1972); hungarológiai kongresszus (Szeged, 1991, Róma, 1996).
Előadásokat tartott a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán (1981) és az Udmurt Állami Egyetemen (1992).
Kutatási területe: magyar-ukrán irodalmi kapcsolatok, XX. századi magyar irodalom és magyar folklór.
KÓTYUK ISTVÁN
Nagyráton született 1934. január 11-én. Földműves családból származik. Munkácson szerzett elemi iskolai tanító oklevelet 1953-ban. Az 1950-es években Huszton indult, majd Ungvárra áthelyezett tanárképző főiskola magyar szakán kezdte tanulmányait, ám a főiskolát megszüntették. Így az Ungvári Állami Egyetem orosz nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát 1958-ban. Ezt követően a Kárpáti Igaz Szó, majd a megyei rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. Az Ungvári Állami Egyetemen 1963-ban megnyílt Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék oktatója volt 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1997-től a Beregszászon létrejött II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a Filológiai Tanszék vezetője lett.
Tudományos kutatómunkáját a magyar-ukrán nyelvi kontaktusok és a kárpátaljai magyar nyelvjárások kutatásának szentelte. 1974-ben védte meg kandidátusi disszertációját Az ungi magyar nyelvjárások ukrán jövevényszavai címmel (2007-ben a Nyíregyházi Főiskola jóvoltából nyomtatásban is megjelent).
Kótyuk István élete során több területen alkotott maradandót: kutatásai, műfordításai, lexikológiai, lexikográfiai munkássága, oktatói tevékenysége egyaránt kiemelkedő. Részt vett a Nyíregyházi Főiskolán az ukrán-magyar és magyar-ukrán szótár, illetve szótári adatbázis szerkesztésében, főszerkesztőként jegyzi a beregszászi főiskolán megjelent magyar-ukrán és ukrán-magyar iskolai szótárakat. Ukrán szépirodalmi alkotások fordítójaként is ismert. Több tucat általános és középiskolai magyarnyelv-tankönyv szerzője, felsőoktatási jegyzetek szerkesztője. Sokoldalúságát jelzi, hogy Kincses István néven gyermekverseket írt és publikált a helyi kiadványokban. Jelenleg Ungváron él.
Fontosabb elismerések, díjak: Csűry Bálint-díj (1993), Ukrajna Kiváló Oktatási Dolgozója Érdemérem (2004),Arany János-életműdíj (2009), a Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács díját a kiemelkedő tudományos, illetve tudományszervezői munkásságért kategóriában (2016).
FODÓ SÁNDOR
Visken született 1940. február 26-án. Iskoláit helyben végezte. Sorkatonai szolgálatát a hadiflottánál töltötte le. Közben felvételt nyert a tartui egyetem filológiai karára, amelyet 1967-ben végzett el finnugor szakon. 1967–1990 között az Ungvári Állami Egyetem magyar filológiai tanszékének előadója, nyelvészetet, néprajzot és irodalomtörténetet tanított. Kutatási területe ebben az időben: szláv jövevényszavak a kárpátaljai magyar nyelvjárásokban.
Több szakdolgozat és tanulmány szerzője ebben a témakörben. A legfontosabbak számára azonban a kárpátaljai magyarság ügye: az Együtt-tel, az alkotó ifjúság Forrás Stúdiójával és Kovács Vilmossal való közösségvállalása, a CSEMADOK mintájára szervezett műkedvelő mozgalom a magyar szakon, a magyarellenes jogsértések elleni mindennapi egyéni harca, majd csoportos küzdelem megszervezése és vezetése (az első és második Beadvány), az ezért való meghurcoltatások vállalása. Az 1972-es, a Szovjetunió legfelsőbb pártvezetéséhez címzett, több mint ezer aláírással alátámasztott, a magyarság jogainak védelmében íródott un. második Beadvány után elbocsátják az ungvári egyetemről. A tartui egyetemen kap állást, de akkor már egy évnél tovább nem tudott Kárpátaljától távol élni, inkább fűtő itthon, majd korrektor a Kárpáti Igaz Szónál. A politikai légkör enyhülésével ismét egyetemi tanárként dolgozhatott. A rendszerváltás idején egyike volt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapítóinak. A szervezet 1989 februári alakuló közgyűlésén a szövetség elnökévé választották, amely tisztséget 1996-ig töltötte be. Ebbéli minőségében mindvégig következetesen kiállt a magyarság jogainak érvényesítése és bővítése, az 1944-es sztálinista megtorlások áldozatainak rehabilitálása és kárpótlása mellett. 1992-től 1997-ig a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka volt. 1996-tól a KMKSZ tiszteletbeli elnöke. Hatvanöt éves korában, 2005. május 11-én hunyt el Ungváron.
FEDINEC CSILLA
1968-ban született Beregszászban.
1974–1985 között a Bátyúi Középiskolában végezte tanulmányait, majd 1986-tól 1992-ig az Ungvári Állami Egyetem magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója. 1992–1995-ben Ungvári Állami Egyetem aspirantúráját végzi el, majd 1993–1994-ben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen PhD-képzésen vesz részt. 1996-ban megszerzi a PhD tudományos fokozatot neveléstudományból.
Előbb újságíró Beregszászon és Ungváron (1985–1992), majd az Ungvári Állami Egyetem, Magyar Filológiai Tanszékének előadó tanára (1994–1999). Ezt követően budapesti Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának munkatársa (2002–2006). 2007-től az MTA Kisebbségkutató Intézetében tudományos munkatársként a Kisebbségtörténeti és Etnopolitikai Osztályon dolgozik.
A REGIO című szakmai folyóirat, valamint a Fórum Társadalomtudományi Szemle (Somorja) és a Regio: kisebbség, politika, társadalom (Budapest) szerkesztésében (2003–2010) vállal szerepet.
2009-től az MTA köztestületi tagja, valamint a Magyar Történelmi Társulat (2008–) és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság (1996–) tagja.
Kutatási területek: Kárpátalja története a 20. században, Ukrajna politikatörténete. Kisebbségi kérdés Kelet-Közép-Európában, Kárpátalja oktatástörténete
Elismerés, ösztöndíjak: Váradi-Sternberg János Díj (1999); MTA Sasakawa Fiatal Vezetők Ösztöndíj (2001–2002); MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (1998–2001). Kisebbségekért Díj (2009).
BORBÉLY EDIT
1948. november 27-én született Técsőn. 1966-ban érettségizett a Técsői 3. Sz. Középiskolában. 1972-ben az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karának magyar tagozatán tanul, magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerez.
1972-től 1988-ig a Kárpátontúli Ifjúság szerkesztőségében fordító és olvasószerkesztő. 1988-tól 1994-ig a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségében a belpolitikai rovat fordítója és szerkesztője.
1994-től a Magyar Filológiai Tanszék főelőadója. Itt mai magyar nyelvet, helyesírásgyakorlatot, fordításelméletet és fordításgyakorlatot tanít, az irodalmi személynevek fordításának problematikáját, valamint lexikai kölcsönzéseket vizsgál a kárpátaljai magyar regionális köznyelvben és a diáknyelvben.
Rendszeresen részt vett hazai és nemzetközi konferenciák munkájában.
A Simonyi Zsigmond helyesírási versenyt az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1997 óta rendezik meg. Kárpátalján 2000-től vannak elődöntők. Az első két alkalommal az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Középiskolában szervezték meg a megyei döntőt, 2002-től az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszéke vállalta át ezt a feladatot Borbély Edit tanárnő kezdeményezésére. 2002-től a kárpátaljai fordulók lelkes szervezője nyugdíjba vonulásáig.
Kutatási területe: a mai magyar nyelv grammatikája (alaktan, szófajtan), helyesírástan, magyar-ukrán-orosz nyelvi kapcsolatok, fordításelmélet és -gyakorlat. Számos cikk, tanulmány és módszertani segédeszköz szerzője ezekben a témakörökben.
Nyugdíjba vonulása után Egerben telepedett le.
HORVÁTH KATALIN
A filológiai tudományok kandidátusa, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének docense 2015-g.
A Nagyszőlősi járásban, Tiszakeresztúrban született földműves családban 1945 május 30-án-. 1963-ban érettségizett a Nagyszőlősi 3. Sz. Középiskolában. 1969-ben kapott filológus, magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet az Ungvári Állami Egyetem Filológiai Karán. 1970-től az ungvári egyetem magyar tanszékének adjunktusa.
Kandidátusi értekezését 1977-ben védte meg Észtországban a Tartui Állami Egyetem Tudományos Szaktanácsa előtt, címe: A kárpátaljai Tisza menti magyar nyelvjárások hangtani rendszere. (Tudományos vezetője Lizanec Péter prof.) A docensi címet 1985-ben kapta meg.
Rendszeresen részt vesz hazai és nemzetközi konferenciák munkájában: nemzetközi finnugor kongresszus (Sziktivkar, 1985, Debrecen, 1990), nemzetközi nyelvjárási szimpozium (Szombathely, 1992), a magyar nyelvészek VI. nemzetközi kongresszusa (Eger, 1994), nemzetközi hungarológiai kongresszus (Jyväskylä, 2001, Debrecen, 2006) stb.
Horváth Katalin több nyelvészeti munka szerkesztője, az Acta Hungarica című folyóirat szekesztőbizottsági tagja volt. Írásaira több mint 20 hivatkozás található hazai és külföldi kiadványokban.
1990-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság Csűry Bálint emlékéremmel tüntette ki a kárpátaljai helynevek kutatásáért.
1995-ben az Ukrán Oktatásügyi Minisztérium Ukrajna kiváló pedagógusa emlékéremmel tüntette ki.
Tagja volt a kandidátusi értekezések védésére létrehozott 10.02.01 – ukrán nyelvtudományi és 10.02.09 – finnugor és szamojéd, magyar nyelvtudományi Tudományos Szaktanácsnak az UNE Filológiai Karán, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság tagja, 2000-től a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének külső tagja.
Kutatási területei: magyar nyelvjárások, anyanyelvi tantárgypedagógia, a magyar mint idegen nyelv tanítása, helynevek.
ANTONENKO MIKLÓS
Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének adjunktusa 2017-ig. Ungváron született 1960. október 29-én értelmiségi családban. 1980-ban szerzett diplomát az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakán. 1985-ben pedig magyar szakos tanári oklevelet kapott az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszékén. 1980-tól zenetanárként dolgozott az Ungvári Gyermek Művészeti Iskolában, 2000-től irodalmat, folklórt és észt nyelvet tanított az UNE magyar tagozatán.
Rövid ideig a Kijevi Szlavisztikai Egyetem Filológiai Tanszékének tanára Ungváron.
Részt vett a hazái és nemzetközi konferenciák munkájában: Nemzetközi Hungarológiai Konferencia (Ungvár, 2002); Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Debrecen, 2006) Nemzetközi Finnugor Konferencia (Arvo Valton munkásságából) (Ungvár, 2007).
Kutatási területe: finnugrisztika (észt–magyar–ukrán irodalmi kapcsolatok). Műfordítóként is tevékenykedik. Számos ukrán irodalmi alkotás magyar nyelvre történő átültetése mellett Arvo Valton észt nyelvű verseit fordította magyarra és ukránra, valamint Pusztay János nyelvészprofesszor verseit magyarról ukránra. E témakörből publikációi jelentek meg magyarul és ukránul egyaránt.
2011-ben kitüntették a Magyar Köztársaság Érdemérmével műfordítói tevékenységéért.
Jelenleg ungvári ukrán tannyelvű középiskolákban tanít magyar nyelvet idegennyelvként.
ÚR LAJOS
Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének docense 2019-ig, a filológiai tudományok kandidátusa.
1977. augusztus 24-én született az ungvári járási Kisdobronyban. 1994-ben érettségizett a Csapi 2. Számú Középiskolában. 1999-ben kapott filológus, magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát az Ungvári Állami Egyetem Magyar Filológiai Tanszékén.
1999-től 2002-ig doktori (PhD) képzésben vett részt a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén.
2003 szeptemberétől az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének munkatársa. Kandidátusi értekezését 2005. február 25-én védte meg az Ungvári Nemzeti Egyetemen.
Rendszeresen részt vett a hazai és nemzetközi konferenciák munkájában:
V. nemzetközi hungarológiai szimpózium (Ungvár, 2001), Nemzetközi tudományos konferencia (Ungvár, 2002), Nemzetközi hungarológiai konferencia (Ungvár, 2002), Nemzetközi tudományos-gyakorlati konferencia „Szláv világ: eredmények, problémák, perspektívák” (Ungvár, 2015), Nemzetközi tudományos-gyakorlati konferencia „Szláv világ: eredmények, problémák, perspektívák” (Ungvár, 2016).