Amikor eljön az ideje, hogy megválasszuk, hova menjünk tanulni és kik legyünk, ez elég komoly próbatétel mind a jelentkezők, mind a szüleik számára. A „gyerek” több kérdéssel megy a világba, mint válasszal.
A Diákszerkesztőségünk tagjai magukra vállalták, hogy bemutatják Önöknek Intézetünk hallgatóit, és feltesznek nekik néhány kérdést.
Tihor Kamilla
– Mesélj magadról!
Tihor Kamilla vagyok, Kárpátaljáról, a Beregszászi járásból, Feketepatakról. A Verbőci Középiskolát fejeztem be. Az iskolában két nyelvű oktatás van: ukrán és magyar. Ukrán osztályba jártam 11 éven keresztül. Jelenleg 2. évfolyamos hallgató vagyok az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetében. Finnugor nyelveket és irodalmat, fordítást tanulok.
– Mesélj az iskolában való tanulásról! Ossz meg egy számodra kedves és érdekes iskolás emléket!
Az iskolai éveim nagyon jól teltek, feledhetetlen emlékek kötnek a középiskolához. Elég jól tanultam, mindig aktívan vettem részt mindenben. A tanáraimmal mindig jól kijöttem, szerették hogy magabiztos és megfontolt vagyok.
– Honnan szereztél tudomást az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetéről?
Az ismerőseim ajánlották az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetet és szintén ők javasolták a szakot, amin jelenleg tanulok. Mindig is világos volt számomra, hogy a szülőhazámban szeretném folytatni a tanulmányaimat. Külföldre azért nem szerettem volna menni, hogy az ukrán nyelvtudásom ne vesszen el és kifejezetten ezen a szakirányon szeretnék tanulni.
– Miért ezt az Intézetet és szakot választottad?
Mindig volt tehetségem az idegen nyelvek elsajátítására. A tanáraim mindig mondták, hogy ne hagyjam elveszni a nyelvtudásomat. Azért választottam ezt az Intézetet, mivel lehetőséget ad arra, hogy az anyanyelvemen tanulhassak. Fejleszthetem a kommunikációs és problémamegoldó képességeimet, szakmai terminológia ismereteimet és a szövegértést.
– Mik voltak az első benyomások az egyetemről és a kollégiumról?
Nagyon kíváncsian vártam már az első napot az egyetemen, hogy elkezdődjenek a diákéveim, mivel mindenki elmondása szerint – ezek a legszebb évek. Az első hetek nehezen mentek, de ahogy telt az idő, annál jobban ment a tanulás és a beilleszkedés.
Jelenleg az Ungvári Nemzeti Egyetem 4. számú kollégiumában lakom, amely kellemes csalódás volt a számomra, mivel nagyon jó szobatársakra és egyben barátnőkre találtam itt. Rendkívül szeretek itt lenni, hiszen sok kedves emléket szereztem az elmúlt 2 év alatt, ugyanis olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik fontos részei az életemnek.
– Szeretsz-e itt tanulni? Ha igen, akkor miért?
Igen, szeretek itt tanulni, mert esélyem van arra, hogy az anyanyelvemen tanuljak. Nagyon sok lehetőség áll fenn a számunkra – diákcserék, különféle külföldi tanulmányi utazások satöbbi, amelyeket mindig igyekszünk jól kihasználni. Az egyetemi oktatás felkészít minket, mint jövőbeli szakembereket arra, hogy egy fordító munkája során felelős a szöveg pontos és értelmes fordításáért, a szöveg eredeti jelentésének, hangnemének és stílusának megőrzéséért, valamint a szakmai terminológia helyes használatáért.
Kudencsuk Miroszláva
– Mesélj magadról!
Kudencsuk Miroszláva vagyok, a Vinnicjai megye Hmilnickiji járásának, Koziatyn nevű városából. A 2. számú Kozyatyni Középiskolában tanultam. Minden tantárgyat kizárólag ukránul oktattak. Jelenleg 3. évfolyamos hallgató vagyok az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetében. Finnugor nyelveket és irodalmat, fordítást tanulok.
– Mesélj az iskolában való tanulásról! Ossz meg egy számodra kedves és érdekes iskolás emléket!
Az iskolai évek érdekesek és könnyűek voltak a számomra. Jól tanultam és ebből kifolyólag aranyérmet kaptam a tanulmányi eredményeim miatt. Nagyrészt az osztályelnöki posztot töltöttem be, ami megtanított emberekkel dolgozni. Nagy szerencsém volt, mert az iskolában, amelyben tanultam, szakképzett tanárokat alkalmaznak, akiknek az a prioritása, hogy feltárják a tanulók tehetségét. A tanórák mindig kifejezetten érdekesek és informatív jellegűek voltak. A kedvenc tantárgyam Ukrajna történelme volt, amelyet Olekszij Vitalijevics oktatott, aki megtanította, hogy szeretni és tisztelni kell az államunkat, továbbá, hogy ne mindig mások gondolatait kövessük, hanem önállóan is tudjunk gondolkodni. Ő megtanított értekezni különböző témákban és kitartani az álláspontunk mellett.
11 év tanulás alatt volt néhány érdekes történetem az iskolai életem során, de nem mindegyiket áll módomban megosztani. Azonban egyet elmesélnék: én egy meglehetősen vidám és barátságos kollektívában tanultam, amely soha nem tudott megülni egy helyben, valahol mindig jelen kellett lennünk. Gyakran takarítottunk az iskola területén a tanárokkal együtt. Azokban a pillanatokban egyenlőek voltunk: viccelődtünk, segítettünk egymásnak és egyben hasznos dolgot végeztünk. Ezek a pillanatok voltak a legjobbak; ezek azok, amelyek miatt néha visszatérek gondolatban az iskolába.
– Honnan szereztél tudomást az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetéről?
Valójában ez egy meglehetősen szokatlan történet. Mivel eléggé messze lakom Kárpátaljától, így erről az Intézetről nem állt módomban tájékozódni, de az internet ereje manapság minden problémát megoldást talál. Így történt velem is. Az internetnek köszönhetően kezdtem el ismerkedni az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézettel.
– Miért ezt az Intézetet és szakot választottad?
Amikor eljött az ideje, hogy meghozzak egy döntéset, amely majd meg fogja határozni a jövőmet, meglehetősen nehéz volt egy szakirányt választani. Egyetlen dologban biztos voltam, mégpedig abban, hogy a szakirányom kapcsolatos kell legyen a nyelvekkel. Már csak az egyetem és a nyelv kiválasztása maradt hátra. Pontosan tudtam, hogy tovább akarom tanulni az angol nyelvet, de nem tudtam, hogy mit válasszak második nyelvként. Elég érdekes lehetőségek álltak fenn: arab, cseh, magyar és spanyol. Mint már említettem, jelenleg magyarul tanulok.
– Mik voltak az első benyomások az egyetemről és a kollégiumról?
Valójában nagyon nehéz volt: egy idegen városba kerültem és beiratkoztam egy olyan egyetemre, ahol az oktatás egy olyan nyelven folyt, amelyet egyszer vagy kétszer hallottam egész életem során. De szerencsém volt, mert a tanári kar nagyon megértőnek és segítőkésznek bizonyult. Nemcsak tanítottak, hanem támogattak is a nehéz érzelmi pillanatokban.
Az 4. számú kollégiumban lakom, egy csodálatos szobában, csodálatos szomszédokkal, akik támaszommá váltak a nehéz életszakaszokban.
– Szeretsz-e itt tanulni? Ha igen, akkor miért?
Igen. Minden nap tanulok valami újat és fejlesztem a már megszerzett készségeimet. Új nyelvet tanulhatok és új ismeretségeket köthetek. Nagyon gyakran lehetőség nyílik külföldi utazásokra és kirándulásokra is.
Alecska Maxim
– Mesélj magadról!
Alecska Maxim vagyok, Kárpátaljáról, a Técsői járásből, Técső városából. Az 1-7. osztályt a 2. számú Técsői Középiskolában fejeztem be. Majd a 8-11. osztályt a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumban végeztem. Az első iskolámban az oktatási folyamat ukrán nyelven folyt, a líceumban pedig két nyelven, azaz ukránul és magyarul. Jelenleg az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet 2. évfolyamos hallgatója vagyok, nemzetközi kapcsolatok, társadalmi kommunikációs és regionális stúdiumok szakon.
– Mesélj az iskolában való tanulásról! Ossz meg egy számodra kedves és érdekes iskolás emléket!
Számomra a 2. számú Técsői Középiskolában való tanulás 2 időszakra oszlott:
1. Adaptív időszak;
2. Felnőtt időszak.
Ezzel véget is ért az utam az első iskolában.
Aztán felvételt nyertem a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceumba. Igazáből számomra itt könnyebb volt alkalmazkodni a tanároknak köszönhetően, akik egyszerűbben viszonyultak az oktatási folyamathoz, és igazodtak a tanulók képességeihez, és véleményem szerint ez fontos szerepet játszott az életemben.
– Honnan szereztél tudomást az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetről?
Egy ismerősöm mesélt az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetről, aki annak köszönhetően értesült az Intézetről, hogy Técsőről sokan tanultak itt, és ennek megfelelően javasolta a felvételizést. Mesélt a nemzetközi kapcsolatok szakról, ami felkeltette az érdeklődésemet, és úgy döntöttem, hogy ezt a szakirányt választom.
– Miért ezt az Intézetet és azt a szakot választottad?
Mint már említettem, az Intézetet ajánlották a számomra. Ami a szakot illeti, elsősorban azért választottam, mert érdekelnek a nemzetközi kapcsolatok mint a politika szerves része.
– Mik voltak az első benyomások az egyetemről és a kollégiumról?
Az első benyomások pozitívak voltak, mivel nagyon könnyen tudtam alkalmazkodni a tanulási körülményekhez és a kollégiumi élethez. Az Ungvári Nemzeti Egyetem 4. számú kollégiumában lakom barátságos szobatársakkal.
– Szeretsz-e itt tanulni? Ha igen, akkor miért?
Igen, szeretek itt tanulni, és éppen a tanárok diákokhoz való hozzáállásának egyszerűsége miatt. A tanárok abszolút követelik a tanulást, ugyanakkor alkalmazkodnak a diákok képességeihez, hogy mindenki jól érezhesse magát.
Sinkó Mirjám
– Mesélj magadról!
Sinkó Mirjám vagyok, Kárpátalján, a Beregszászi járásban, azon belül pedig Feketepatakon születtem és élek jelenleg is a családommal. Általános iskolai tanulmányaimat a Verbőci Középiskolában végeztem. Ezután felvételt nyertem a Nagyberegi Református Líceumba. Hála az Úrnak mind a két iskolában anyanyelvemen, magyarul tanulhattam. Jelenleg az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézet nemzetközi kapcsolatok, társadalmi kommunikációs és regionális stúdiumok szakán vagyok 1. évfolyamos hallgató.
– Mesélj az iskolában való tanulásról! Ossz meg egy számodra kedves és érdekes iskolás emléket!
Azt kell mondjam, hogy életem két legkülönlegesebb évét tölthettem a Nagyberegi Református Líceumban. A tanulás sok esetben nehéznek bizonyult, hiszen a követelmények magasak. Viszont nem volt olyan nehézségem, amiben segítséget és támaszt ne nyújtottak volna számomra. Teljes mértékben a diákokra összpontosítanak a tanárok, és ez alapján próbálják tanítási módszereiket is kialakítani. Erről tanúskodnak a fakultációs foglalkozásokon való részvétel lehetősége, és a humán-reál felosztás is, amelynek köszönhetően a diákok beállítottságuknak megfelelően nyílik lehetőségük tanulni. A tanórák interaktívan, érdekesen és jókedvűen teltek. Mindemellett a líceum vezetősége rengeteget dolgozik azon, hogy olyan plussz foglalkozásokat biztosítsanak a tanulóknak, amelyek által akár játékos és kreatív módon fejlődhetnek az élet minden területén.
Egyetlen kedvenc iskolás történetet nem tudok megosztani, hiszen rengeteg boldog pallanatban, jókedvben és felejthetetlen élményben volt részem. Minden perc, amit a líceumban megismert barátnőimmel, nevelőkkel, tanárokkal és liceista társaimmal együtt töltöttem akár a kollégiumban, étkezdében, tanórákon vagy a szabadban, kedves emlékként maradnak meg a szívemben.
– Honnan szereztél tudomást az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetéről?
Igazából kicsi korom óta rengeteg jót hallottam az Ukrán-Magyar Oktatási-Tudományos Intézetről, hiszen jó pár ismerősöm, rokonom és tanárom tanult az általa működtetett szakokon. Az internetes hírportálokon is találkozhattam egy-egy közlésükkel. Majd mikor eldöntöttem, hogy itt szeretném folytatni tanulmányaimat, akkor mélyebben belemerültem az intézménnyel kapcsolatos információk felkutatásába.
– Miért ezt az Intézetet és szakot választottad?
Én hiszem azt, hogy Isten kegyelméből nem hiába születtem ide, Kárpátaljára. Szerettem volna itthon maradni, hiszen mindig is szerettem itt élni; itt ismerős minden és mindenki. Viszont az ittmaradáshoz én és a szüleim fontosnak találtuk, hogy az államnyelvet kellőképp elsajátítsam és magas fokú képzettséget szerezzek. Ez az Intézet pedig mind a három prioritásomnak megfelelt.
Kezdetben nem tudtam, hogy milyen szakot válasszak. Aztán szüleim vetették fel a lehetőséget, hogy mi lenne, ha a nemzetközi kapcsolatokra esne a választásom. Kiváló tanáraim voltak úgy történelemből, mint nyelvekből; szerettem és érdekeltek is ezek a tantárgyak. Így jelentkeztem erre a szakra, és felvételt is nyertem!
– Mik voltak az első benyomások az egyetemről és a kollégiumról?
Első naptól kezdve egy kedves és mindenben segítőkész közösség fogadott úgy az egyetemen, mint a kollégiumban. Ha kérdésem volt, mindenre türelemmel és készségesen válaszoltak. Nekem az Úr kegyelméből hamar sikerült alkalmazkodnom az új rendszerhez, könnyen felvettem a ritmust az egyetem követelményeivel és elvárásaival.
Az Ungvári Nemzeti Egyetem 4. számú kollégiumában lakom, mely eléggé felújított és komfortos, így egy-egy nehezebb nap után jó visszamenni az egyetemről, és kipihenni az aznap fáradalmait. A közösség igazán barátságos és összetartó. Véleményem szerint mind jó barátságban vagyunk, és kíváncsian várjuk, hogy mi minden vár még ránk a jövőben.
– Szeretsz-e itt tanulni? Ha igen, akkor miért?
Az elejétől kezdve megkedveltem az itteni életet, és lassacskán kezdek otthonosan mozogni benne. Sokan kérdezték és kérdezik is mai napig, hogy milyen a tanulás, hogy tetszik az egyetem, és én mindenkinek el is mondom, hogy a lehető legpozitívabb élményként élem meg az egészet. Nyilván vannak kisebb-nagyobb akadályok, de azokat mindig sikerül megugranom, hiszen egy támogató közösség és egy segítőkész tanári kar áll mögöttem.
Balla Alexa